Az ősz igencsak langyos ebben az évben. És szürke. Akár egy Sibelius szimfónia. Legalábbis első hallásra.
Kisétálunk a hónap utolsó napján, párával telt a levegő, a szél is fúj. Öklöm a kabát ujjába behúzva óvom. Kevés sétálóra számítunk, meglepően sokan vannak mégis, főként a Kánaánba vezető sétányon. A Kánaán ide másfél kilométer, ebben az esős, szürke időben… Időnként szitál is az ég, valamicskét. Csak annyit, hogy a szemüvegem teljen meg vele. Mindegy, közönyösen viselem, le se törlöm.
Szóval szél fúj, és nedves a pad, nem ülünk le, hanem a felső szegletébe húzódunk a strandnak. Felső ahhoz képest, hogy mi honnan jövünk, alsó a Mälar folyása szerint. Egész közel a sáshoz, ahonnan a szárcsák bújnak elő, vadrucák is néha.
A rucák már napok óta rajban úszkálnak a part közelében, s ahogy egy sétáló megjelenik, totyognak ki hozzá. Annyira éhesek, és anyira “kódisok”, hogy totyogóversenyt szerveznek a remélt kaja felé, hogy le ne maradjon, az utolsó egyenesen repül.
No de ez csak a fele a valóságnak. Másik fele valami újdonság: mikor a Kerek erdőn is átkeltünk, sárga volt a föld a sok lehullott levéltől, olyannyira, hogy az ösvényt alig láttuk tőlük, meg is botlottam az egyik kiálló, számomra mégis láthatatlan fagyökérben.
És nemcsak a Kerek erdőben. A Maltesholm tisztása vagy ahogyan nevezni szoktam, a Rét is sárga, igaz, nem teljesen fedi a levélzet, hanem mindenik fának, köztük a középen elhelyezkedő tölgynek megvan az udvara. Mert éppen vetkőzik a természet, ahogyan Éva fogalmaz. Tíz-húsz méter a fa törzse körül az udvar, s még ugyanannyi a gyökérzet, annyi egy fa, egy faegyén. Alig néhány köbméter a nagy világban. Egészen elérzékenyülök a gondolattól.
És az út le a Mälarig is sárga, az aszfaltot, amelyiken lépdelünk, vegyes lombozat borítja: tölgy, nyírfa, berkenye. Berkenyéből kétféle: egy svéd, meg egy szokásos. Ez utóbbi kettőnek a legszebb mintázatú a levele.
És akkor a kis vörösről nem beszéltünk. Az egyik társasház oldalában talált magának helyet. Bokornál alig nagyobb, egész évben barnászöld, nem hívja fel magára a figyelmet, de ilyenkor tűzvörösbe vált. S mára lombja nagy része lehullott. Főként, hogy erősen fúj a szél az egész Mälar-parton, a vörös pedig egyenesen egy léghuzatos közben áll.
Szóval a föld tele arany színű “lapival”.
Világít, annyira sűrű a levéltakaró. Ma tehát a föld világos, az ég szürke, sötét. Mára megfordult a világ. Fent van a lent, és lent a fent.
***
Gergely Tamás Mälar-parti séták sorozatában eddig megjelent írások:
Gergely Tamás: LÚDFÉLELEM – – Mälar-parti séták 1.
Gergely Tamás: SZÁRNYASZEGETT LÚD – Mälar-parti séták 2.
Gergely Tamás: BELARUSZ – Mälar-parti séták 3.
Gergely Tamás: ELTŰNT A NAPRAFORGÓ – Mälar-parti séták 4.
Gergely Tamás: KICSI KIS JUHARFÁNK – Mälar-parti séták 5.
Gergely Tamás: GAZ – Mälar-parti séták 6.
Gergely Tamás: SZÜRKEGÉM – Mälar-parti séták 7.
Gergely Tamás: DÚDOLÓ – Mälar-parti séták 8.
Gergely Tamás: ÉLÉSKAMRA – Mälar-parti séták 9.
Gergely Tamás: SÁNTI – Mälar-parti séták 10.
Gergely Tamás: A GONDOSSÁGRÓL – Mälar-parti séták 11.
Gergely Tamás: ESKÜVŐ A RÉTEN – Mälar-parti séták 12.
Gergely Tamás: HAJÓINK – Mälar-parti séták 13.
Gergely Tamás: KOPÁCS – Mälar-parti séták 14.
Gergely Tamás: KÁRÓKATONÁK – Mälar-parti séták 15.
Gergely Tamás erdélyi magyar író, újságíró, szerkesztő 1952. augusztus 19-én született Brassóban. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar–francia szakos tanári diplomát (1975). Mint egyetemi hallgató részt vett a Stúdió 51 színi mozgalmában; tanári pályára lépve, előbb Tamásváralján, majd Halmiban tanított, 1979-től az Ifjúmunkás művelődési rovatának és irodalmi mellékletének szerkesztője volt.
1987-ben elhagyta Romániát és Svédországban telepedett le. A Ceaușescu-diktatúra bukása után felvette a kapcsolatot szülőföldjével, újra bekapcsolódott az erdélyi irodalmi és művészeti életbe. Újra publikál romániai magyar nyelvű lapokban (Brassói Lapok, Látó, Szabadság, Romániai Magyar Szó stb.). A stockholmi Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület (EMKES) munkáját is figyelemmel kíséri, ezen egyesület elsősorban az erdélyi és az Erdélyből elszármazott képzőművészek kiállításait támogatja. Részt vállalt az Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület Stockholm című kötetet megírásában Tar Károllyal (Lund), s Takács Gáborral (Kolozsvár), s a másik Takács Gáborral (Szentendre).
Gergely Tamás első írása az Utunkban jelent meg (1978), itt s a Korunk, Igaz Szó, Ifjúmunkás hasábjain szerepelt, közben az Igazság és Szatmári Hírlap azóta megszűnt ifjúsági oldalain (Fellegvár, Jelen) közölt. Mívesen szerkesztett és logikailag megfejthető groteszk novelláiban a beat-nemzedék elidegenedettségét és csalódottságát fejezi ki, ötletessége mögött mély emberséggel s a dolgok művészi érzékelésével.
Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása
Gergely Tamás Vadmalac félpercesei a Lenolaj.hu oldalán
*
Kötetei
Módosítás (novellák, történetek, Forrás-kötet, 1981).
Latorcza kontinens: a döbbenet egypercesei. Marosvásárhely: Mentor, 1998. 88 p.
Torokcsavar (regény). Illusztráció: Maurits Ferenc. Csíkszereda: Bookart, 2010. 238 p.
Szépvölgyi mesék (meseregény Damó István rajzaival). Százhalombatta : Üveghegy, 2014. 46 p.
Vadmalac és a kitartott magas Cé (félpercesek). Százhalombatta: Üveghegy, 2015. 86 p.
Ki eteti a sirályokat? (anekdoták). Százhalombatta: Üveghegy, 2016. 134. p.
Fifi. Egy illatcsepp története (meseregény Damó István illusztrációival). Százhalombatta: Üveghegy, 2017. 38 p.
Az én Koreám (memoár). Százhalombatta: Üveghegy, 2018. 202 p.
VérHárs (két monológ). Százhalombatta: Üveghegy, 2020
Gergely Tamás KI ETETI A SIRÁLYOKAT 99+1 anekdota című kötetéből
*
Legfrissebb hozzászólások