Nézi a magas partot, illetve a vakító fehér kőzetet a nevetségesen vékony talaj alatt.
Elképzeli, hányszor bukfencezik a test, amíg a tenger vizével egy szintre ér.
“Attól függ, ki hogyan ugrik…”
“Ott voltam”, mondja.
“Mállik. Időnként egy darab leszakad, aláhull. Lezuhan.
Félve kapaszkodik meg a fűben, majd kúszik hátrafelé, biztonságos távolba.
“Nem szabad odadobni, amit ajándékba kaptál!”
***
Cliff Edge
Fotó: Gergely Tamás
Erre gondolt az író:
Gyakran konkrétumokból indulok ki Vadmalacaim írásakor. Ilyen a Cliff Edge – nézem a nyári képeket egy délnyugat-angliai útról. A Cliff Edge látványnak is érdekes, a vakító fal a tenger partján, valami hasonló élmény az volt, amikor hajóval közelítettük meg a német partokat Stralsunddal szemben.
Szóval ott jártunk a szakadék közelében, a fotót magam készítettem, közben olvastuk, hogy az öngyilkosok egyik kedvenc helye a Cliff Edge – miért? Talán mert olyan szép, ki tudja… Mennyire gyakori az öngyilkosság, számokat nem ismerek, de másként nem szereltek volna fel telefonokat az ösvény mentén. Ha valakiben mégis van annyi lélek, beszól, érte jönnek, jobb belátásra bírják.
Hát ez is az emlékeim közé tartozik, amikor az ötlet megszületik, hogy Cliff Edget is bevegyem Vadmalac-félperceseim közé. Nem azért, mert bármikor is megfordult volna a fejemben az öngyilkosság gondolata, de hát Vadmalac nem én vagyok. Nem mindig én vagyok. Még ha többen rá is kérdeznek, úgy gondolják.
Én se pap, se katolikus, nem vagyok, s idáig a nagyobb tragédiák is elkerültek, úgyhogy meggyőződésem, hogy nem szabad eldobni azt, amit ”ajándékba” kaptunk, a Természettől, a Teremtőtől, nevezze ki, ahogy akarja, az életet. Valahogy így gondolkozik Vadmalac is, amikor a fűcsomót olyan görcsösen szorítja a félpercesben.
***
Gergely Tamás erdélyi magyar író, újságíró, szerkesztő 1952. augusztus 19-én született Brassóban. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar–francia szakos tanári diplomát (1975). Mint egyetemi hallgató részt vett a Stúdió 51 színi mozgalmában; tanári pályára lépve, előbb Tamásváralján, majd Halmiban tanított, 1979-től az Ifjúmunkás művelődési rovatának és irodalmi mellékletének szerkesztője volt.
1987-ben elhagyta Romániát és Svédországban telepedett le. A Ceaușescu-diktatúra bukása után felvette a kapcsolatot szülőföldjével, újra bekapcsolódott az erdélyi irodalmi és művészeti életbe. Újra publikál romániai magyar nyelvű lapokban (Brassói Lapok, Látó, Szabadság, Romániai Magyar Szó stb.). A stockholmi Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület (EMKES) munkáját is figyelemmel kíséri, ezen egyesület elsősorban az erdélyi és az Erdélyből elszármazott képzőművészek kiállításait támogatja. Részt vállalt az Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület Stockholm című kötetet megírásában Tar Károllyal (Lund), s Takács Gáborral (Kolozsvár), s a másik Takács Gáborral (Szentendre).
Gergely Tamás első írása az Utunkban jelent meg (1978), itt s a Korunk, Igaz Szó, Ifjúmunkás hasábjain szerepelt, közben az Igazság és Szatmári Hírlap azóta megszűnt ifjúsági oldalain (Fellegvár, Jelen) közölt. Mívesen szerkesztett és logikailag megfejthető groteszk novelláiban a beat-nemzedék elidegenedettségét és csalódottságát fejezi ki, ötletessége mögött mély emberséggel s a dolgok művészi érzékelésével.
Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása
Gergely Tamás Vadmalac félpercesei a Lenolaj.hu oldalán
Gergely Tamás írásai a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán
Legfrissebb hozzászólások