2024-05-06
március 2017 (10)
Gergely Tamás: FÖLDÖNKÍVÜLI
Komája jött a hírrel, hogy a földönkívüliek tartják fogva bolygónk lakóit. Olvasta valahol. Ők határozzák meg, mit csinálunk.
Vadmalac elgondolkozott ezen. Majd kis idő múlva arra kérte a komáját, emelje fel a bal karját.
Komája felemelte.
Engedje le. Leeng...
Szentjánosi Csaba: Idő
A Nap:
aranyóra.
A fa árnyéka:
mutatója.
Az idő:
az ég hulláma.
Az esőcsepp:
a perc kristálya.
Fejem Földgömb,
Fejed Éggömb:
búgó csigák.
Körülöttünk
szivárványban
pörög a világ.
***
Megjelent Szentjánosi Csaba VERS A VERSBEN című kötetében, Fia...
Márffyné Horváth Henrietta: Búcsú
A hajlott hátú öreg botjára támaszkodva ballagott a poros földúton. Minden egyes lépésnél hosszú irhakabátja roggyant lábait verdeste. Ősz fején bundás kucsma ült, barázdált homlokán verejtékcseppek gyöngyöztek. Vállán nagy vászontarisznya függött, mely összea...
Gergely Tamás: FÉLKÖR
Komája közvetlenül mögötte lépdelt, de úgy, hogy Vadmalac nem vette észre. Nagyon el volt foglalva magával.
A koma csak annyit látott, hogy Vadmalac derékban megdőlve a flaszteren egy félkört ír le. Mint ahogyan – emlékezett még a gyermekkorában látottakra – ...
A nőknek a boldogság a költészetük, ahogy a szép ruha a díszük.
Honoré de Balzac (Tours, 1799. május 20. – Párizs, 1850. augusztus 18.) francia regényíró, a francia realista regény megteremtőinek egyike, neve a világirodalom legjelentősebb alakjai között szerepel.
Gergely Tamás: AZ IDŐ
Vadmalac komája volt az idegenvezető, ő ismerte inkább a fagyott vidéket.
”Azt ott – mutatott a csúcson terpeszkedő szikladarabra – ha örömödben megcsókolod, ráragad a nyelved. Ráfagy.”
Még egy fémlap is volt a kő csúcsán, azon írta a paramétereket: magasság...
Nyírfalvi Károly: Megnyílok, bezárulok
Tudom a nevét, névjegyének minden adatát kívülről fújom, mégsem mondanám, hogy ismerem. Nem értem, miért jelöl meg ismerősként? Mit akar, mit vár tőlem, s ha visszagazolom nyitott szívvel, mennyi bajt, és gondot zúdítok a fejemre?
Nem is értem, miféle megfo...
Paulovics Tamás: A GIMNAZISTA
Suhan alattam a sima betonút,
röpül velem a könnyű kerékpár.
Már mögöttem a folyóparti füzes,
elhagyom a vezsenyi kompkikötőt.
Messze mögöttem a gyárkémény,
az égbe szökő, és gyár hosszan
nyúló fala a rámázolt jelszavakkal.
A szemhatáron látom négy torn...
Shogór Susana: napoló
hétfőn versbe vésem szenvedésem
kedden kiöntöm keserves kedvem
szerdán számolom betöltetlen álmom
csütörtökön csendben kószálok a kertben
pénteken pompázom piros pulóverben
szombaton szivárvány fénylik a szememben
vasárnap vágyaim vezetik a lelkem
***
...