TÓTH GYULA: Velem csalta meg

A k. betűs jelzővel is kezdhetném,
vagy főnévvé is emelkedhetne,
egyértelműen megfeleltethetővé,
adekváttá,
ha tudnám, ha érteném,
mikortól az minden nő,
és hogy minden férfi disznó,
– ez tiszta sor –
de nem minden disznó férfi.
Sajátos aforizma,
talán bölcsebb
már nem is leszek,
de velem csalta meg,
és nála nem volt jobb numera soha…
– hadd higgye!
Persze, egy ájulás közeli állapotig
fokozott élmény,
mennyire képes visszaadni
a szerelem mámorító
hullám érzetét?
– az önfeledt lebegést,
vagy az önfeledt zuhanást.
Legalább annyira,
mint amennyire a pénz boldogít.
Igen, Bentley-vel megtanulni
landolni a hídról,
stílszerű ellenvélemény.

Velem csalta meg,
miért is ne?
És néha tisztára mosogatta
életem,
ruháim, kanalam, késem
és tisztára nyalogatta
gondolataim.
Felfoghatta volna,
hogy képtelen vagyok szeretni,
hiába lihegte, szagolta,
markolva
párnám, paplanom,
rég elfogyott minden bizalom,
mint templombordák közül
az isteni irgalom.

Velem csalta meg,
ez nem dicsőség, de nem is szégyen,
csak olyan, mint gyulladt
csípőben az idült fájdalom,
talán időtlenné
zajlódnak
a kerge percek,
mint torlaszok
rejtekén
izzó jégfolyam.

Velem csalta meg,
az almával Istent,
Káinnal Ábelt,
nővel a férfit,
férfival nőt,
férfival férfit
és nővel a nőt;
valaki kegyetlenül,
minden időben,
kiképez minket
az ön és közcsalás
művészetére,
végső soron
az öntömjénezésre.

Velem csalta meg
s észrevétlen
hosszú, éles körmeivel
feldarabolta szívem,
én fekszem magzat pózban,
hűs ágyamon,
humanoid
az üstökös jégmagjában,
és a három királyok követnek,
míg fel nem olvadok
és darabjaimra szétesek.

***

Tóth Gyula a Szilfa – Líra – kávéház irodalmi és művészeti oldal szerkesztője.

Hajdúszoboszlón élek születésem óta, mondhatni lokálpatrióta vagyok. Szépirodalommal és azon belül is lírával már általános iskolás korom óta foglalkozom, annak ellenére, hogy az élet teljesen más irányba terelt. Nálam a versírás egyfajta belső kényszer, kifejező eszköz önmagam és a világ megismerésére; talán nem véletlenül tartom a szépirodalmat az emberi gondolkodás, létkifejeződés egyik legmagasabb szintű tevékenységének. Versek nélkül ma már nem tudnám elképzelni a mindennapi életem.
Több mint három éven keresztül szerkesztettem az Irodalom nevezetű facebook oldalt, mígnem 2019-ben megismerkedtem, bár nem személyesen, Szabó Lajos barátommal, jelenlegi szerkesztő társammal, a Szilfa – Líra – kávéház oldal alapítójával és főszerkesztőjével, aki az akkor induló oldalra meghívott szerkesztőnek. Nagyon jó baráti és alkotói kapcsolat bontakozott ki köztünk, amelynek számos közös vers lett az eredménye és az, hogy egy más szintre léphettem ezáltal a verselés terén. Célul tűztük ki a kortárs irodalom terjesztését és népszerűsítését az oldalon, emellett aktívan alkotunk is. Verseimmel, jó néhány facebook csoportban és egy országos antológiában is megjelentem már. Jelenleg szinte csak kortárs irodalmat olvasok, mivel hatalmas, még kiaknázatlan lehetőségeket látok a posztmodern lírában, a klasszikusok tiszteletben tartása mellett. Kortársak és a XX. századi alkotók közül igen nagy hatással voltak és vannak rám: Ady, Kosztolányi, Babits, Weöres Sándor, Faludy György, Petri György, József Attila, Pilinszky, Charles Bukowski, Röhrig Géza, Závada Péter, Simon Márton, Jónás Tamás, Grecsó Krisztián, Dragomán György novellái, a teljesség igénye nélkül és természetesen Szabó Lajos barátom, akire nagyon büszke vagyok, véleményem szerint írásai a mai kortárs líra élvonalába tartoznak, minden elfogultság nélkül. A jövőben tervezem egy önálló kötet kiadását, régi álmom valósulna meg ezzel.