2024-12-21
vers 10
Nászta Katalin: Csendélet szavakban
fekete rózsák nyíltak a kertben
házunkra sütött a hold
kishúgom szemébe botlott
játék mackó volt kezében
sötétben írtam a verset
különös szagú ibolyák
simogatták körül a házat
csillag ki nem verte ösvényen
bandukoltunk mind a négyen
árva anyám árva ...
Márkus László: A nagy utazás
Ha átkelsz majd
a Sztüx folyón,
minden emléked
a túlparton marad,
vágyaiddal, szerelmeiddel,
verseiddel egyetemben,
s bambán tűröd,
hogy Kharón kivarázsolja
néma ajkaid közül
utolsó obulusodat is,
miből jegyet válthatnál
a Parnasszus
fürge Pegazus...
Kapui Ágota: Bűvölő
zárkózz a csendbe
húzd be a függönyt
gyújts tüzet s rá most
vesd fel az üstöt
forrjon a víz is
szökjön a pára
illatos álmot
varázsolj mára
duzzad a paplan
cirmos a vánkos
parázs-dorombok
dallama álmos
citromfű lelke
menta varázsa
orvosi székfű
n...
B. Tomos Hajnal: SORSSZÉLEN
Egyre inkább
szőnyeg alá söpörve,
a napi menetelés
hiátusában lézengve,
csak ott találhatsz rá,
törvénykönyvek széljegyzeteiben,
mindig csak lyukak
tömítésében,
mások lába alatt
utak egyengetésében -
már pár évezrede
a közönséges halandónak
alig ju...
Albert Zsolt: Déli hold
Halálra éltem magam a lángoló esőben,
hallgatva vakító nézésed perzselő sugarát.
Menekülni akartam, de savként mart ujjperced,
átszúrta ziháló szívem pitvarának kulcslyukát.
Rombolást építettem, egy semmiben lebegő sziklavárt,
ajtó nélküli felhőről sárg...
Nyírfalvi Károly: Kacsok ringnak, kacskaringnak
A hold udvarát
mindig felhők takarják
miként eső a földet a naptól
s mit ér a föld s mit a halál
s a lebegés tavak partján
napsütéskor nem tudhatod
én sem fekszem a fűben
nézem az eget
Oláh Tamás: Elakadt lemez
Mint elakadt lemez ismétli
az Idő önmagát,
a múlt ki tudja hol ér véget,
gyermekkori reggelek egén tintafolt,
romlott emlék-darabkák üvegén arcok,
szemek sarkában fagyott könnyek,
halott levelek halmai alatt
árny nélküli emberek,
az utcákon tégláira bo...
Fellinger Károly: Aki benned hisz…
Aki benned hisz,
önmagát adja oda másnak,
önzetlenül, ahogy a madarak
csiripelnek
vígnak és szomorúnak egyaránt.
Aki téged keres,
önmagát találja meg,
csak az szaladhat önfeledten,
aki tudja, hogy visszatérhet hozzád.
Aki érted él,
annak nem ér v...
Hegedűs Rita: November
Gyertyás fények zaklattak fel
gyerekkorom fényei
temetőbe halkan léptem
csokrok sír-szagát féltem
hunyó idők titkait.
Mint halódó ősz integet
roggyant fenyő a sír felett
szeretne inkább fényben állni
díszes ruhában járni
neki csak az őrség maradt
vig...
Para Olga: A mindenségben és mégis sehol
most költöztél
a mesémbe
szavak szárnyán
szállsz a légbe
itt vagy a bodoki
hegyormon és te vagy
a hófehér csipke
a fellegfodron
a legszikrázóbb
fenséges csillag
a mindenségben
és mégis sehol
vagy valahol
mélyen bennem
gyászt oszlató
kényel...