2024-12-21
vers 10
Keszthelyi György: Magány
Magány, társtalanság, erről lehetne szó,
minden visszatükröződik
a lakatlan tekinteten,
a nedves tenyereken,
a bágyadt, billegő hőmérsékleten.
Pár órányi alvás, ritka fenyőliget,
egyedülálló, üres diákszálló,
hányingerek a porlepte udvaron,
csillagközi...
Oláh Tamás: Az én Magritte-om
Ott állsz festőállványod előtt,
fehér vásznadat magad elé helyezed.
Követem fényt ivó ikreid mozgását.
A jelek, a vonalak formát szülnek,
valóságos tárgyakká színeződnek,
a fekete rajzok is villózva égetnek.
A látvány bennem buzog.
Ecseted varázsfegyver...
Mórotz Krisztina: René Magritte
lezseren lógok a díványon talpam a tapétán
félhomály festőállvány
kúszik át a parketten gyökeret ereszt nedvet szív a borostyán
rám röhög klorofillszemű te csak szeretnél úgy mint ő
csitt ne mondj semmit gyere kucorodj ide mellém
jó veled hal...
Para Olga: Leírás
Alábbhagy minden
láz hevülés álom
halálomat vágyom
s szavak zagyva halma
elalszik az agyba’
hallgat a mélyben
minden feledve
sietve írni
szavakat keresni
mert kihull az agyból
ami leírható
le is kell írni
ha életnek élet
le is kell é...
Márkus László: Sármányének
Nyírligetben
apró sármány
magot keres
bodza ágán.
Hogyha talál
hívja párját,
meg az egész
pereputtyát.
Csivitelnek,
csipegetnek,
búbolgatnak,
veszekednek.
Ha jóllaktak,
messze szállnak,
pici patak
hűs partjára.
Vizet inni,
megfürödni,
...
Cselényi Béla: langyos ne légy
felhúzható színes bádogjáték
a csillagszórók illatában
gyertyák keltette félhomály
s mint holmi mellékes dolog
a fehérbe vont ünnepi asztal
nem tudjuk
a kisded
vagy a nagy dead ünnepe ez
egybefolynak a mitológiák
létezett szeretet
létezett mindig
az...
Oláh Tamás: Alzheimer-kórban
Az eleven jelen közönyt mutat,
az öröm lékelt jég alatt tátog.
Aggódó szempárok
követik, mint fürge kémek
minden mozdulatomat.
Ruhám olvadó anyaga közt
kezem ágboga kimerülten matat,
hiába kapok a törékeny kincs után,
ujjamat sértve hull lábam elé.
...
Hajnal Éva: Pillanat
November ágyán rozsda ül,
az avar szégyelli magát,
varjú muzsikát mímel épp,
vállamon fázik a kabát.
Minden falevél elmereng,
forró teát kíván a rét,
hunyorgat, fél a napsütés,
párás, az este messze még.
Ütött-kopott koffert cipel,
komótos mind a pill...
B. Tomos Hajnal: EGY PORTRÉ ELŐTT
L. É. emlékére
Szemedben nézi magát a tenger:
egyszemélyes történelem
a fémkeretben.
A valamikori porcelán
most ancien régime,
hajszálrepedései írják
fennebbezett törvényeit.
Nem mesélsz már,
kissé nyitva felejtett ajkadról
csak az erősödő
óra...
Hornyik Anna: Ez is csak egy sors
Ez is csak egy sors,
Se több, se kevesebb
Útja egyszer sík,
Máskor meg meredek.
Ne sírj, mert...
Ma még ível felfelé,
Holnap ugyan mélyben matat,
De csak útja végén derül ki,
Miből s mennyit arat.
Ez is csak egy szó,
Se több, se kevesebb,
Célj...