2024-12-23
vers 10
Nászta Katalin: Csendben jöttek a levelek
egy darab halál bekebelezett
az úton csillag táncolt
részegen dülöngéltek a hegyek
szívem árkaiba nehéz szerelemmel
kapaszkodott a szél
lassan apróra szeletelt a fájdalom
s mint egy színtelen üveggombot
eltapostak az arra hulló délutánok
csak a levelek...
Hegedűs Rita: Éji kéj
Fagy kopog az ablakon
csipke árnyat hord az éj
párkányon nesz liheg
pattan reppen a héj
mélyen lenn vágy feszül
érc hangján lepke ül
tűz robban legbelül
szertehulló kéj
Albert Zsolt: Lassú alkony
Kezeimben haldoklik
csendben nyögve,
minden félelmem
s értelmetlen rettegésem.
Attól, hogy rövid lesz a nappal
s itt hagysz a sötétben,
pislákoló gyertyafényben.
Telnek az órák
s tébolyba szédülnek,
suhanó mutatók
üldözött létükben,
hívlak a csend...
Cselényi Béla: hagyatéktárgy
mintha örökké lenne cserépkályhánk
mintha örökké lenne szénvasalónk
mintha örökké lenne piszkavasunk
mintha örökké lenne ajtótámasztékunk
mely egy régi óra
márványfoglalata volt
untam a cserépkályhánkat
untam a szénvasalónkat
untam a piszkavasunkat
un...
B. Tomos Hajnal: ISMÉTLÉS
A kő történelme
ismétlődik az emberiségben:
naponta szívjuk tüdőnkbe
azt a port,
mi valaha az őskorban
talán szikla volt -
vele is megtörtént
száz békeszerződés,
Mohács és Madéfalva,
útjában volt kiegyezés
s felemelt fővel fogadott Arad.
Szóval csak...
Oláh Tamás: Az ünnep utolsó üzenete
Lépteit vesztett,
sebzett nyelvű félcipő,
párját hasztalan kereső
vézna markú kesztyű,
melegét eleresztett,
magában vacogó pokróc,
és egy életunt egész kenyér
az éjszaka szárnya alatt,
hulladékokon hízott zacskók között
adnak ma találkát egymásnak;
e...
Hajnal Éva: Nálad, Uram
Itt szöszmötöl az alkonyat,
mi körberajzol arcokat,
kik ismerősek, mint a csend,
mind itt poroszkál s visszacsent
az elmúlt évből sok csodát,
a gyönge kalács illatát
és dallamot, mi hívogat
és sajnos zsenge sírokat,
a hangokat egy zongorán,
egy verset...
Murányi Zita: 2017
Szilveszter éjszaka. Fényhidak aranypilléreit
robbantja légbe egy izzó petárda. Belekortyolok
az üdvrivalgásba, és éjfélkor pezsgők durranására,
poharamban kel föl a nap annyira narancssárga, lehet-e az
istenek is 17-es a szerencseszáma. Fekete szívószálam...
Shogór Susana: Ima
Add meg nekünk!
a hajnali ébredés reményét
az értelmes cselekvés esélyét
munkánkért kezünkbe kenyeret
szobánkba télen meleget
Add meg nekünk!
szavaink bátor hangját
sírásunk tiszta könnyét
az alázat tisztességét
Add meg nekünk
a cselekvő szer...
Jóna Dávid: Mi már nem állunk lábujjhegyen
Játszásra már lelkem kivénhedt,
Vágy nélkül élni ifjú még.
Goethe - Faust /Jékely Zoltán ford./
A képzelet néha súlyfeleslegét felejtve elrugaszkodik,
menekül a kurzusok által táplált konfliktusok elől,
és a hitel mázsáitól fellélegzett háza teraszán ka...