2024-04-17
próza 10
Gergely Tamás: HOMOGÉN
Legnagyobb meglepetésére komája különös pozícióban találta Vadmalacot. Míg korábban hanyagul ült a széken, néha meg mintha meglovagolta volna, ezúttal egyenes derékkal ült, magasabbnak is látszott, mint máskor.
”Mi az, nyársat nyeltél?” – viccelt vele.
De Va...
Gergely Tamás: EGYÜTT
Karjuk egymás vállára helyezték, mint a sportolók szokták. Mert győztek, mert lélekben erősítik magukat.
Körbe azért nem táncoltak, mert nem volt, amiért, mindössze álltak szorosan egymás mellett: Vadmalac, Malacka, a komájuk.
Ez utóbbi tette fel a kérdést: ...
Gergely Tamás: FONYA
Malacka áfonyás fagylaltot szolgált fel, Vadmalac eljátszadozott a szóval:
”Á-fonya” - motyogta például. Ízlelgette a szót, illetve annak alkotó részeit. Hogy az ”á”-nál mennyire ki kell tátania az ”áll-kapcsát”, míg a ”fonya”, milyen simán leszalad.
”Mert B...
Kovacsics Zsuzsanna: Mi jut az eszedbe, ha azt mondom: nokedli?
Direkt mondtam nokedlit és nem galuskát, mert a nokedli nekem az otthonos, a megszokott kifejezés, galuskát étteremben szoktam enni. És most arra lennék kíváncsi, hogy akkor mi jut az eszedbe, ha a nokedlit kérdezem? Szoktál nokedlit főzni?
Na jó, most nem a ...
Kovacsics Zsuzsanna: Mi jut eszedbe, ha azt mondom: hóvirág?
Egy télvégi erdei séta, egy hóvirágcsokor vagy az öröm, amikor először pillantod meg a kert végében a csatakos fű közül nagy fehér fejével előbukkanó tavasz-hírnököt.
Régen az iskolában hóvirág csokorral köszöntötték nőnapon a lányokat. Annyi volt belőle, h...
Gergely Tamás: VISSZA
Egy cukrászdában ültek, Malacka, Vadmalac meg a komája. Kint sütött a nap, hát Vadmalac ráérősen filozofált. Arról, hogy a vaddisznók felejtenek. Hogy minden visszarázódik. A folyók a medrükbe visszatérnek.
Illetve, hogy a Tölgyes történetében mindig… Kivárt,...
Bábel Antónia: Ki lakik a konyhában?
Csodálkozom, hogy anyukám nem fél a konyhában. Azt gondolom, hogy teli van szörnyekkel. Az egyiket reggelente szoktam hallani. Először csak sziszeg, aztán fújtat, serceg. Még felhőt is ereget magából. Nagyon mérges egy természet, de apukám valamiért mégis szer...
Gergely Tamás: TE, KOMÁM
Előbb így fogalmazott: ”Te, komám.” Nem vitte fel a végét, vagyis gondolatban nem tett felkiáltójelet a különös mondat végére.
Lehet így is, csak akkor mást jelent.
Nem perel az illetővel, nem az idővel, mert egyre gyakrabban borús, sem az Idővel, vagyis hog...
Nászta Katalin különvéleménye
Végül is a kultúra csak az élet szebben élhető formáját nyújtja.
A nagyok pedig mindig másnak nagyok. Minél többet tagadnak meg magukból, annál nagyobbak. A nagyság egyenesen arányos azzal, amiről lemond a kicsikért. Azaz osztódik. Osztódással szaporodik.
De...
Mórotz Krisztina: Fák mélyén kósza levél
Egy nap a régi vadgesztenye alléban sétáltam, néztem a gyerekeket, akik nagy zsákokban szedték a gesztenyét. Azt hittem, hogy a papír zsebkendőm esett le, de aztán láttam, hogy egy írás. Reszketeg kéztől származott. Egy levél, borítékba téve, valaki elveszíthe...