2024-12-21
próza 10
Gergely Tamás: FÁZÓS VEREBET
Látott egy fázós verebet. Borzolt tollával az kétszer akkora volt, mint valójában lehetett.
”Mekkora lehet? – tette fel a kérdést magamagának Vadmalac, félfogamra sem tudnék belőle levest főzni…”
Na jó. De hogy az milyen zseniálisan kitalálta! Hogy felborzol...
Gergely Tamás: FÖLDÖNKÍVÜLI
Komája jött a hírrel, hogy a földönkívüliek tartják fogva bolygónk lakóit. Olvasta valahol. Ők határozzák meg, mit csinálunk.
Vadmalac elgondolkozott ezen. Majd kis idő múlva arra kérte a komáját, emelje fel a bal karját.
Komája felemelte.
Engedje le. Leeng...
Márffyné Horváth Henrietta: Búcsú
A hajlott hátú öreg botjára támaszkodva ballagott a poros földúton. Minden egyes lépésnél hosszú irhakabátja roggyant lábait verdeste. Ősz fején bundás kucsma ült, barázdált homlokán verejtékcseppek gyöngyöztek. Vállán nagy vászontarisznya függött, mely összea...
Gergely Tamás: FÉLKÖR
Komája közvetlenül mögötte lépdelt, de úgy, hogy Vadmalac nem vette észre. Nagyon el volt foglalva magával.
A koma csak annyit látott, hogy Vadmalac derékban megdőlve a flaszteren egy félkört ír le. Mint ahogyan – emlékezett még a gyermekkorában látottakra – ...
Gergely Tamás: AZ IDŐ
Vadmalac komája volt az idegenvezető, ő ismerte inkább a fagyott vidéket.
”Azt ott – mutatott a csúcson terpeszkedő szikladarabra – ha örömödben megcsókolod, ráragad a nyelved. Ráfagy.”
Még egy fémlap is volt a kő csúcsán, azon írta a paramétereket: magasság...
Nyírfalvi Károly: Megnyílok, bezárulok
Tudom a nevét, névjegyének minden adatát kívülről fújom, mégsem mondanám, hogy ismerem. Nem értem, miért jelöl meg ismerősként? Mit akar, mit vár tőlem, s ha visszagazolom nyitott szívvel, mennyi bajt, és gondot zúdítok a fejemre?
Nem is értem, miféle megfo...
Maróti Ildikó írása
"Az igazi film nézője nem annyira néző, mint inkább tanú." -mondta Tarkovszkij, és ez mintha hangsúlyozottan igaz lenne a gyerekekről szóló filmekre. Gyerek mindenki volt, aki valaha élt, él, és élni fog.
Ha más szemmel nézel a régi dolgokra, akkor teszel fel...
Gergely Tamás: SZÁJPADLÁSA
Vadmalac időnként közölte a komájával, mik történnek a világban. Mondhatni, tölcsérrel töltötte a fejébe a – főként – panaszt, ami a világ minden részéről érkezett.
”De miért érdekelne ez engem?” – vetette ellen, ám Vadmalac megmagyarázta.
”Miért, semmit sem...
Gergely Tamás: KÍVÁNOK
”Kívánok kellemes szombatot!” – rikkantotta el magát a koma, amikor Vadmalacékhoz belépett. Úgy tudta, sem szülinap, sem egyéb ünnep nincs aznap, Húsvét is csak később, a juhok éppen csak megellettek…
No de nem nagy szerencsével járt. Vadmalac éppen azon morf...
Hornyik Anna: Mindegy
Éveken keresztül a megszokott, legrövidebb útvonalon jött-ment a munkából. Reggel fél kilencre és délután háromkor, metrón, két állomás. Esőben, hóban, kiskabátban, kiscipőben: öt perc a metróig, három perc a munkahelyéig és vissza. Kifli vagy bécsi perec, ese...