2024-12-23
próza 10
Gergely Tamás: ÍR KÁVÉ
Lipták-Handy Dezsőnek
”Emlékszel, komám? – kérdezte Vadmalac. Amikor a zaccot ittuk?”
”Nem zaccot, hanem szójás keveréket.”
”So, ja. Úgy tudtuk, rákot kapunk tőle.”
Komája kisegíti: ”Hajnyálmirigy…”
Ezen elkacarásztak egy sort, lehet, kettőt, hogy a Bük...
Gergely Tamás: VADMALAC MEG AZ ESŐ
Esett. Azaz szemerkélt az eső. Vadmalac nem húzódott be az odújába, inkább hagyta, hogy ázzék kint a bundája.
”Úgyis el vagyunk kényeztetve. El vagyunk kényelmesedve, meleg víz, központi fűtés”, gondolta.
Hűvös szél fújt, az sem zavarta. Az esőcseppeket me...
Maróti Ildikó: Indiánok vagyunk mindannyian?
A mezítláb sétálás felsértette a talpam, panaszkodik a srác.
- Ha indián lennél, megszoknád, mosolygok.
- De én ember vagyok. - tiltakozik.
- Ők is azok. - mondom.
- Úgy értem, normális ember. - védekezik tovább.
Nem ismerheti a Nagy indiánkönyvet, meg a ...
B. Tomos Hajnal – Nászta Katalin: VÉGTELEN SZEÁNSZ
Akkor már jó órája vertük a blattot, de a jósnő még mindig késett. Úgy látszik, túl sok kuncsaftot tervezett be arra a napra, és nem tudott tőlük időben szabadulni.
Mi, a négy szomszédasszony – nagyjából egykorúak – unatkozva kanasztáztunk és ropogtattuk a há...
Gergely Tamás: ANGYALOK
A tó partján ültek egy padon. Egyszer csak hang érkezett az aszfaltozott sétány irányából.
- Hupp! – mondta Malacka – Egy makk.
”Leesett – gondolta Vadmalac. – Gravitáció. Lefele húzta a súlya, ez a ‘leesett’.”
Majd így folytatta: “Minden leesik valahonnan…...
Maróti Ildikó: A jóról és a rosszról
Élni az egyik legritkább dolog a világon, mert az emberek többsége csak létezik. - írta a filozófuscsászár, Marcus Aurelius és eszembe jut, hány olyan más kultúrájú, ismeretlen embert láthatunk utazásaik során, akik egész nap csak szemlélődnek, és bámészkodásu...
Gergely Tamás: ÁLOM
Vadmalac nem tudta, ébren ábrándozik vagy álmodik. A szobában viszonylagos csönd volt meg sötét. Abban a szobában, amelyikben feküdt vagy amelyikben álmodott. Nézte egy darabig a felhőjátékot, de aztán az eltűnt a szeme elől.
Lehetett tehát bármelyik a kettő ...
BÁNKI ÉVA író, irodalomtörténész érdekes írása BABITS MIHÁLY: ZRINYI VELENCÉBEN című verse kapcsán
BABITS MIHÁLY: ZRINYI VELENCÉBEN
Szent Márk dicső terén, melyet mélán tapostam,
valaha régesrég egy másik bús magyar,
méltóbb költő mint én, és hős mint senki mostan,
tiport hatalmasan, ki tudta mit akar!
Ki tudta mit akar s nem tudta, hogy a roszban
...
Szirtes András: A félelem megeszi a lelket és vonzza a bajt
Elnézem itt a parton az alsó szomszédot, csak úgy kint hagyja a parton az alumínium csónakját rajta egy kitűnő Honda csónakmotorral. Nincs kikötve, leláncolva, lelakatolva, csak úgy simán kidobva a partra egy kis vasmacska. Nem félti vajon?
A partszakaszt, am...
Bánki Éva: ÖRÖKSÉG
Az "örökség" mindig akkor jön divatba, amikor esély sincs valaminek a feltámasztására. Mennyi tintát elpazaroltak a XX. században 1948-49 "örökségéről"! Amikor nyilvánvaló volt, hogy a történelmi körülmények teljesen megváltoztak, az a radikális, romantikus, n...