2024-11-14
mese 10
Fellinger Károly: A HÁROM KÍVÁNSÁG
Valahol, hetedhét országon is túl, ott, ahol a kéményseprő, ha meglátja magát a tóban, azonnal a gombjához nyúl, élt három királyfi. Olyan szapora volt a járásuk, hogy az valami csoda. S ha hozzá még a szemüket is becsukták, eljutottak a világ végére. El is ju...
Fellinger Károly: A FÜZESI FEHÉR ASSZONY MEG A KIS-SZIGETI ÖRDÖG
Láttatok-e már a víz közepén fonott vesszőkosarat forogni, amelyből dudaszó hallatszik, és a kosár úgy világít, mint a macskaszempár!? No, ha olyat láttok, tudjátok meg, hogy abban boszorkányok ülnek. Ezt csak azért bocsátom előre, mert ebben a hátborzongató t...
Bátky Zoltán: A feleslegesség meséje
Volt egyszer egy szegény ember, annak volt egy fia. Ez a legény csodálatos tehetséggel született: a lehető legszebb pöttyös gombokat tudta kifaragni bármiből. Csudájára is jártak mindenhonnan, ő pedig boldogan cseperedett fel, gondolván, majd a pöttyös gombok ...
Fellinger Károly: A BÁTOR CSACSI
Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy apró fülű szamár. Bizony restellte a kis füleit, hisz emberek, állatok nevettek rajta. Hej, nem nevettek volna rajta, ha tudták volna, mit is jelentenek az apró fülek egy szamáron. Mert amelyik csacsinak apró füleket ajá...
Fellinger Károly: LIBA MESE
Hiszitek, vagy nem, ezt a mesét Jókán hallottam, egy golyvás, tollfosztó aggastyántól, aki nagy mesemondó hírében állt. Ha mesét mondott, mindenki szájtátva hallgatta. Most elmondom nektek az aggastyán meséjét. Szájtátva is hallgathatjátok!
Tudjátok, ugye, ho...
„A mese a szimbólum, amely mögött az igazság rejtőzik.”
Germanus Gyula (Budapest, 1884. november 6. – Budapest, 1979. november 7.) nemzetközi hírű orientalista, arab nyelvészeti, kultúrtörténeti író, irodalmár, nyelvész, történész gondolata
Fellinger Károly: HABAKUK PRÓFÉTA
Ahol a Feketevíz két ága összetalálkozik és szélesebb lesz a folyómeder, a híd közelében, ott gubbasztanak ma is az egykori malom alapjául szolgáló, habokkal feleselő kőmaradványok.
A habok Koncz Mártonnak, a molnárnak a nevét visszhangozzák:
– Hová lettél, ...
Fellinger Károly: A TUDÁKOS ÖREGAPÓ MEG A VARANGYOS BÉKA
Élt egyszer Jókán egy tudákos öregapó. Értett a szemmel veréshez meg a ráolvasáshoz. A falubeliek azonban úgy tartották, hogy egyenesen az ördögök fejedelmével cimborál. Hogyha lehetett, messziről elkerülték. Rosszul tették pedig! Mert sokan jártak hozzá más f...
Fellinger Károly: BARISKA
Hol is, hol nem? Hát persze, hogy Vágán, ahol az embereknek úgy vág az eszük, mint a szenci borotva, élt egy szegény özvegyasszony a lányával, Mariskával. Olyan szép volt ez a Mariska, hogy minden tükör azt szerette volna, hogy belenézzen. Ha hiszitek, ha nem,...
Fellinger Károly: A LUSTÁK VERSENYE
Hol volt, hol nem volt, Bergengócián innen és túl, ott, ahol a kurta farkú malacka széjjelrúgja az ólnak mind a négy oldalát, élt egy lusta legényke. Úgy hívták, hogy Kájó. Egyszer eljött a faluba a király követe, s közhírré tette, hogy a falu legesleglustábbj...