Élt egyszer Jókán egy tudákos öregapó. Értett a szemmel veréshez meg a ráolvasáshoz. A falubeliek azonban úgy tartották, hogy egyenesen az ördögök fejedelmével cimborál. Hogyha lehetett, messziről elkerülték. Rosszul tették pedig! Mert sokan jártak hozzá más falvakból, szemmel vert csecsemőket meg betegeket hozva, és ő mindegyiken segített.
Történt pedig, hogy egy rakoncátlan úri gyerkőc követ hajított az aggastyánra. A kődarab a karján találta el a szerencsétlent.
Hát lássatok csodát!
Ahol a kő megsebezte az öregapót, azon a helyen, a gyerkőc karján kinőtt egy csúnya varangyos béka. Szaladt is rémülten az anyjához, a paphoz, a kuruzslóhoz, de a varangyot egyik sem tudta eltávolítani. Hiába vágták le késsel, újabb béka nőtt ki a siheder karján, azon minutumban.
Kijött a fiú a szüleivel a kuruzslótól, ment át a főutcán, a varangyos békával a karján. Sokan körülállták őket, nézték a fiú karján a békát, szörnyülködtek.
Mígnem aztán a falu bolondja így kiáltott az összecsődült tömeghez:
– Márpedig a mihaszna kölkön csak a tudákos öregapó segíthet, ha ugyan hajlandó! Mert az ilyen gonoszkodó gyermek meg sem érdemli a segítségét.
Fanyalogtak ezen a fiú szülei, de mit volt mit tenniük, megszívlelték a bolond tanácsát. Másnap elmentek a tudákos házához, hogy a segítségét kérjék. Az öregapó elmosolyodott, amikor beléptek a házába. A fiúcska bocsánatot kért tőle, mire az aggastyán csettintett egyet az ujjával, s a varangyos béka úgy eltűnt a gyermek karjáról, mint a kámfor.
A fiú később szorgalmas emberré vált, azt mesélik, hogy híres orvos lett valahol a nagyvilágban. Hogy hová tűnt a varangyos béka? Hát azt senki sem tudja, hacsak nem a félnótás bolond. Mert őrajta meg úgy segített az öregapó, hogy ráolvasott, s a félnótás azóta nem kívánja se a bort, se a pálinkát. Csak a vizet, mert az a legegészségesebb! Annyi vizet iszik a szerencsétlen, hogy amikor dödög vagy dünnyög, azt mondják, varangyos béka kuruttyol a vízzel telt gyomrában.
2024-04-17
Legfrissebb hozzászólások