2024-12-31
Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap 10
B. Tomos Hajnal: Tisztázó
Kezdetben csak félve
egyet előre
s rögtön vissza
térdremegve,
valahol szólt a zene,
egyre hangosabban
diktálta lépésemet:
most balra,
kettőt hátra sebesebben,
lehajtott fejjel,
hattyúmódra,
a kezemet fogóhoz
simulva,
a derekamat markolóhoz
igazodva,
csak járta...
Ady András: Keréken
Én tudok biciklizni, bcsületszóra,
annyira tudok,
hogy csak úgy husss,
meg szzz,
néha egyenesen ííí,
ahogy lemarad
a kanyarokról
a kanyarok éle,
és hegynek fel megy
épp a völgy,
völgyre lóg a hegy,
amint a kerek világ
a váz alól kacagva
szétspriccel…
Én tudok ...
Gergely Tamás: Hőmérő
Vadmalac hőmérőt kapott születésnapjára.
Forgatja csülkében az ajándékot, magához inti a komáját, kérdi tőle:
– Hát az hány fok, hogy a higanyszál egyik oldalán egy 3-as áll, a másikon pedig 0?
A Koma biztos abban, hogy mentora tréfál, ezért ezt válaszolja:
– ...
Keszthelyi György: Válaszd ki a másik házat
Látom, képlékeny a domb,
idomul esőkhöz, fákhoz,
halottaihoz.
Megrepeszti a falat,
mint gyász az óraüveget.
Ne öltözz azért feketébe —
most forró a nyár és kegyetlen,
de az autóbusz megvár
és letesz a közeli hegyen.
Ott megtudod,
miért éget a víz,
miért zuhog ...
Cseke Gábor: Kifutópálya
mielőtt nekiszaladnánk
a széles távolba vesző betonsávnak
amelyen csak előre előre előre
visz az út
nézzünk a szívünkbe
pörgessük föl emlékeinket
faggassuk ki szándékainkat és valamennyi
hátsó gondolatunkat leplezzük le
mielőtt mások tennék meg
igenis fel fogu...
Gergely Tamás: A CSÓK NAPJA
Vadmalac valami különöset látott: egy fiatal pár a vízben, testük összefonódva, még az ajkaik is. Nehezen tudja megfejteni a vizes rébuszt, kérdi hát a komáját:
”Ezek most úsznak vagy csókolóznak?”
”Nem tudtad? – kérdi tőle a komája – a csók napja van.”
Azért ...
Kapui Ágota: Türelem, türelem
Sorsodat hallgatom
tapintom eredet
vallomás lenne tán
vagy közös eredet
múltadba leszálló
ág-bogak vándora
fülednek nyenyere
hangomnak fuvola
tapintom létedet
érzékeny ujjakkal
kirakom nevedet
becéző szavakkal
betűit keverem
szótaggá formálom
-i képzős alakját...
Gergely Tamás: Szent Iván-éj
Alaposan felöntött a Koma a garatra, Vadmalacnak a hátán kellett hazacipelnie.
”Vizsgáztatta” útközben:
– Nahát, te szent aztán nem vagy…
Ebben egyhangúlag megegyeztek.
– Iván?
A Komát a rosszullét környékezte a kérdés hallatán, mire beleburrogott a Vadma...
Keszthelyi György: Emlékkönyv
De jó lenne az örök, mi őrködik
és időtlenül átörökölhető.
Régi lejtőkön régi házak,
rácsok és kutyák, cigarettafüst,
mámoros napok vetetlen ágya
s az a rejtély, hogy itt vagy, de mégsem.
Riasztó csengőt hordtam magammal,
nyomunkban voltak a lesifotósok...
Cseke Gábor: Templom a dombon
épültem legmagasabb pontra
a falu fölötti dombra
hogy a tenger ima a tornyon át
megtalálja az Istent magát
kőből lettem hogy kitartsak
tövemben lengedező vadzab
szemérmes kökény s árvalányhaj
elárvulok minden halállal
úgy küldöm harangom szavát
a völg...