2026-01-23
Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap 10
Somorčík Szombath Rozália: Madarak hajnalban
A nyitott ablakon át fürdőszobámba,
hol felkészítem testem a napra,
berepülnek a madarak.
Cikáznak a plafon alatt,
szárnyaikról szórják az épp virágzó
bükkfák sárga porát.
Ahogy arcom mosom,
egy madárka a vállamra ül. Vizet akar.
Egy cseppel kínálom ujjamról.
...
Gergely Tamás: HIDROGÉN
Vadmalac a komát a vízparton találta. A furcsa nem is az volt, mert tudta, hogy a természetet szereti, hanem hogy arca lila, mint a cékla.
– Mit csinálsz? – kérdi tőle.
Mire a koma:
– Mit nem csinálok? Nem veszek levegőt.
Vadmalacot meglepte a válasz, hisz a l...
Gergely Tamás: GÁT
– Pléh a szívem – szólal meg Vadmalac, de van Malackának ez ellen egy tromfja:
– Az már volt, évekkel ezelőtt mondtad.
Vakarja Vadmalac a bozontját:
– Na jó, hát akkor beton. Gát.
– Azt meg hogy érted?
– Hát hogy nem engedi hozzám a tragédiát. Még egyes esetek...
Gergely Tamás: WALPURGIS-ÉJ
- A seprűd megvan? – kérdezte Vadmalac a nejétől. Mindig ilyen gondos, és hát egy évben egyszer…
- A seprűm? – kérdi Malacka - jaj, hogy ma boszorkánynak kell lennem.
- Vár az Ördög, muszáj.
Malacka jelmezbe öltözése közben leáll. Azaz leül az előszoba kisszé...
Gergely Tamás: BEPOROZ
Bámulta az eget, figyelte, hogyan szállnak a sirályok. Egy kis katicabogarat is észrevett, az egy ideig a beüvegezett terasz egyik üveglapján araszolgatott, majd feladta, s elrepült.
Vadmalac félve nézett utána, ”nehogy egy sirály elkapja!”
Azután észrevette a...
Cseke Gábor: Ismételt tavasz
már szinte megpendült minden
a virágokat is kiültették
a melegházakból
valahol
a nagy tavakon túl
a gesztenyék kinyíltak
a bukdácsoló jégtáblák felszívódtak a ragyogásban
a rügyek ó a rügyek
mily bódultan feszültek
amikor visszatért a hó
az áprilisi tréfa uszá...
Gergely Tamás: NYUSZI
Vadmalac a nyulakat nem szerette. Látni se, ha egy-egy felbukkant a lakása közelében, elhajtotta.
”Hess!”
Jobbat nem tudott, hiába mosolyogtak rajta. Nem tanították meg, hogyan kell, a családban nem volt szokásos a nyulak hajkurászása.
Megértették viszont a ny...
Kapui Ágota: Asszonyhangra
Éjszakádat én virrasztom
ébredésed megriasztom
ha kihűlt a kezed-lábad
hozok forró vizes tálat
felhevítem minden éjjel
tenyeremnek melegével
ujjaimnak parazsától
mint tűz a borókaágtól
úgy fénylik fel szíved tája
mint a pokol kénes lángja
mellkasodnak íves bol...
B. Tomos Hajnal: FORMABONTÁS
A legmagasabb csúcsok is
egyszer kilazulnak -
jönnek, görögnek egyre lejjebb,
hatalmas tömbökben
peregnek róluk a századok,
új térképet rajzolnak,
anyajegyet, ráncot,
egy harmadik szemet
a föld portréjára,
míg elérik
(törvény szerint)
az egyensúly igazát:
úgy ...
B. Tomos Hajnal: FÜGGŐHIDAK
(A Magyar Költészet Napjára)
Valaki megteremtett bennünket,
(vagy csak életben hagyott)
pacaként lapító pontokat,
keszeg zárójeleket,
hajukat lobogtató,
labdaorrú kérdőjeleket,
mint özönvízből kibukó
szétszórt szigeteket
és ránk bízta, hogy
szavakat vajúdjunk
...