2024-12-21
Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap 10
B. Tomos Hajnal: A kasza
Ott csüng a kasza
a csűr kapuján,
mint régen,
hogy kéznél legyen,
ha napkeltekor
indulni kellett -
mikor még dér pillogott,
gyöngyözte útját a tisztáson
s szemében izzottak a csillagok.
Ó hány nyersen hersenő rend
fekszik már mögötte,
hány nyár tűnt...
Gergely Tamás: Lék a jégen
Vadmalacnak újévi fogadalma volt, hogy léket vág a tó vizébe, és megfürdik, legalábbis egyszer alámerül a hideg vízben.
Jó az állítólag a vérkeringés szempontjából, ő maga úgy fogalmazott, hogy: ”megpezsdül tőle a vérem”.
Ki is ment, azaz magával vitte Malac...
Gergely Tamás: KEDVES SZTORI – Mälar-parti séták 68.
A Lenolaj-olvasó talán emlékszik: Mälar-parti séták címmel megörökítettem vízparti sétáinkat. Akkor azt hittem, mindent megírtam, ami velünk ott megtörtént, megtörténhet. Kiderült, hogy tévedtem:
Ballagunk hazafele a minap, s szembe jön velünk egy fekete sz...
Keszthely György: Zártkörű város
Zártkörű város ez – hol pocsékolják az időt s a bort
a mannát osztogató komornyikok?
A szűz szerteszét szórta a galambokat,
túrós máléval táplálja őket,
hogy csorba ne essék a feddhetetlenségen.
Köpök a földre, az megtermékenyül,
átviszlek az igaz rendsz...
Gergely Tamás: PARADICSOMVIRÁG
Palántaként kerültek hozzánk, a Lidlben vásároltuk őket. Négy francia paradicsompalánta, mindeniknek neve, ”buletinja” vagyis törzskönyvezve, s mindenik másfajta, kettő közülük vörös, a harmadik lila, a negyedik meg egyenesen zölden érett. Talán megkéstünk vel...
Gergely Tamás: Három hattyú
Vadmalac három hattyút fedezett fel az égen. Egymás mellett szálltak, tempósan, méltóságteljesen, fehéren.
A látványtól nyöszörögni kezdett. Egyrészt örömöt fejezett ki ez a hang, mert Vadmalac szerette, amit látott, másrészt fájdalmat:
”Ilyen életet szerett...
Cseke Gábor: Vasreszelék
eveztem egyszer ár ellenében
szívem majd kiszakadt
próbáltam magam alá gyűrni
a szembe rohanó habokat
evezőm karom csápolt csattogott
már-már az égbe vitt
ijedten láttam hogy a vízsodor
meghátrálásra kényszerít
még reménykedtem talán csodában
majd min...
Keszthelyi György: Apám és anyám
Apám mellkasán két néma kráter
pihent, két halálmély gödör
az emlékezetes srapnel-időkből.
Írhatnék róla egy regényt, amelyben
időnként vijjogó vércse
alumínium hátán ül
és bárányfelhők között
bújócskázik a fekete angyalokkal.
Apám, anyám bomlásnak ind...
Keszthely György: Égrendelet
Körülöttem nem keringenek
sem pulzárok, sem tej- vagy ecetutak.
Nem emelkedem bárányfelhők közé,
amelyek tulajdonképpen terített asztalok.
Rejtett tárnákban, árkokban élek,
akár a veszett, vak denevérek.
Errefelé nem ugrándoznak
zsibongó, spicces nyulak...
Gergely Tamás: VÍZKERESZT
Vadmalac meg a komája elhatározták, hogy ha már vallásos az ünnep, készítenek egy vízkeresztet. A koma hozott két slagot, amiből a vizet eresztették. Kezdetben ugyan egybefolyt a két vonal, ám akkor Vadmalac rájött, hogy kis csalással (hogy egyikük fél lépésse...