2024-05-04
Próza (10 talált bejegyzések)
Nyírfalvi Károly: Bársony Földalatti és társai
(részletekben I., II., III., IV., V. rész)
I.
(Előszó helyett)
Messziről indulunk. A kamaszévek zajlanak, bonyolódnak, nyár van és forróság, állok a napon, majd újságot veszek, a kedvenc hetilapomat a kétoldalnyi rock-rovattal. Mohón kinyitom, a Proco...
Fellinger Károly: A KÉKIBOLYÁS LÁNY MEG A FÖSVÉNY EMBER
Kismiska már akkor is úgy reszketett, mint a miskolci kocsonyában a béka, amikor megtudta, hogy egy magamfajta mitugrász róla szeretne írni. Ő volt a legügyesebb kenderfonó errefelé, s Jóka falu bizony hosszú−hosszú évekig a kenderéről volt híres.
Mikor éjf...
Gergely Tamás: KIT ÉRT SZÍVINFARKTUS?
Mondják, hogy az író mindig önmagát írja. Ez talán teljesen igaz, vagy még inkább részben. Kételkedni szoktam ezekben a kategorikus kijelentésekben. Például hogy értsem azt, hogy Kosztolányi önmagát írta meg az Édes Annában…?
Na jó, mondok egy eredeti törté...
Szuhay-Havas Marianna: Iskolaundor
Mrs. Brown akkorát csapott a konyhapultra, hogy maga is megbánta.
- Ne szimulálj itt nekem! Engem aztán nem versz át! Be fogsz menni az iskolába! - sziszegte fia, a 13 éves, esdeklő tekintetű Tom felé.
- De Anya...
- Nem hallottad?? Nincs kifogás!
- Mit ...
Gergely Tamás: BOKSZ
Láthatatlan ellenséggel küzdött, hadonászva a levegőben.
”Megvédem én – lökte a szót a komájának – magam, a családom, Makkost.”
Bokszolt még kettőt a levegőbe – majd így zárta le a spícsét:
”…a demokráciát.”
Komája komolyan vette Vadmalac szándékát, ami a ...
Andrásfai Eszter: A fiú és a robotlány
(Andresen napjainkban előkerült sci-fi meséje)
Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren túl, sőt még annál is sokkal-sokkal messzebb. Egy távoli galaxisban, a negyedik megváltó megszületése utáni nyolcadik évszázadban, volt egyszer egy robotlány. Az...
Gergely Tamás: A FÉLELEM TERMÉSZETÉRŐL
Komáját oktatta a félelem természetéről.
Téves a fogalmazás: nem oktatta, hanem finom megfigyeléseiről számolt be. Azt mondta: félelem és félelem között különbség van. A jelenlegi nem az az állati, amikor azt érzed, hogy megsemmisítenek, ez egy enyhébb, ami...
Márffyné Horváth Henrietta: Foggal-örömmel
Február 15.
Bucika unottan rugdalta a kavicsot a cipője orrával. Hazafelé tartott az iskolából, mégsem szaporázta meg a lépteit úgy, mint máskor. Hosszan mélázott azon, hogy megmutassa-e otthon az értesítőjét Anyukának. Nem kapott rossz osztályzatot, sem in...
Keszthelyi György: THÉSZEUSZ ÉBREDÉSE
A fene ette volna meg ezt a torzszülöttet. Egészen kikészített, míg kinyiffantottam. Most meg bűzlik, mint az okádék, körülötte, jobbra meg balra, elől meg hátul csontok és húscafatok. Beteg lehetett. Elmebeteg tömeggyilkos, ráadásul az sem kizárt, hogy nekrof...
Andrásfai Eszter: Telihold
Az a nyüzsgő nagyváros, ahol Judy él, pontosan olyan, mint a többi. Zsúfolt, forgalmas, hangos, a benne élők sokfélék.
Mint bárhol máshol a világon, léteznek mesék és legendák, különös helyi történetek. Van, aki nem is hallja meg ezeket, van, aki nevet rajtuk...