2025-03-26
Próza (10 talált bejegyzések)
Cselényi Béla: Beugrom az ideggondozóba
Ma már nincsenek nagy őrültek, kivételes géniuszok, akiknek odakozmált a lángelméjük; hivatalba menet csak beugrom az ideggondozóba, majd betérek a patikába(,) kartonba rekesztett álmaimért. Nem festek nudista cédrust, egylábú lovat, nem alkotom meg a napú...
Jaj, nem bírok leállni ezzel az űrnévtannal
Elnevezni való több van, mint égen a csillag :’’’( Kíváncsi lettem, hogy is megy ez a gyakorlatban.
Látatlanba is lefogadtam volna, hogy van erre valami bizottság a szokásos hümmögőkkel. A világon mindenre van bizottság, erre ne lenne? És van is: az Interna...
Somogyi Tímea: Néhány hete eltemettük nagyapámat,
de nem csak úgy mókából, hanem mert meghalt. Azt hiszem korábban csak egy temetésen voltam, amire emlékszem, szegény Miklós kilépett egy taxi elé.
A katonatiszt szerint, aki a búcsúbeszédet mondta, három nagy szakaszra lehet osztani nagyapám életét: a gondt...
Keszthelyi György: Színterek a végállomásig
Azokban az ősrégi, pogány, a kereszt szentségét fel sem ismerő időkben még nem merült fel bennem a kérdés: vajon mennyi időt vesz igénybe a képtelenbe való beilleszkedésem? És vajon képes leszek rá? Elfogad-e így továbbra, legalább középtávra a test, a lél...
Kende Sára: Fordított tükör
A családunkban sokszor emlegetünk egy történetet, nevezetesen Silberngel Elíz esetét. Ő az ükanyám volt, és egy legendás túlélő. Számtalan történet maradt fenn arról, hogy hányszor kellett újra és újrakezdenie az életét, fognia a családját, összepakolnia a...
Gergely Tamás: A VAGY-VAGY FILOZÓFIÁJA
(Szürke ég – folytatás http://lenolaj.hu/2015/12/04/gergely-tamas-szurke-eg/)
Vadmalac úgy gondolta, hogy ez esetben komájának igaza lehet: vagyis hogy nem szemfedő az, amit a Gondviselő föléjük aggatott, lezárva azáltal földi pályájukat, hanem felhő, felhő...
Cselényi Béla: Egy csipetnyi mélabú
Elhaladtam az idősek otthona mellett és siettem a helyi érdekeltségű vonatmegálló felé, a Vasarely-házhoz. Nem voltam valami jó passzban… dolgozott bennem a búskomorság, amely sokszor részletekben tör rá az emberre, néha mulatságos vagy annak tetsző, tünetment...
Gergely Tamás LIGHT
Vadmalac új gyógyszert kapott, véroldót. Mielőtt bevette volna, azaz, hogy egyáltalán bevegye-e, elfilozofálgatott:
”Ha oldom a vérem, megváltozom. Nem leszek ugyanaz, hanem egy színtelen-szagtalan vadmalac, talán még az se… Azt akarom?”
”Vadmalac light…”, f...
Márffyné Horváth Henrietta: Ki vagyok én?
Az elmúlt időszakot, melyet átvegetált, ha színnel kellene jellemezni, leginkább a szürke felelne meg rá. Nem sötétszürke, se nem világos, hanem az a közepes, mint amilyen a szövegszerkesztő oldalhasábja. Egyenletesen szürke és pont. Semmi eltérés, semmi kirív...
Fellinger Károly: MÁLÉ VITÉZ
Hej, amikor még vízen ballagónak hívták a galuskát, az egyik pattogatott kukoricaszemből előpukkant Málé vitéz. Amilyen picinek pukkant elő, olyan gyorsan megnőtt. Nem is csoda! Szerette a darás csíkmákot, csak úgy habzsolta a kőtést, a siskából meg a dolkából...