2024-10-04
Próza (10 talált bejegyzések)
Nyírfalvi Károly: A kertben
Kinn ültünk a kertben, történetekkel szórakoztattuk egymást, megrohant a múlt. A közelmúlt.
Hajnaltájt kivittem a fürdővizet, végigaraszoltam vele a kerten, kiöntöttem, ahová kell, az okait most nem részletezem. Visszafelé megálltam egy tócsánál, eszembe ötlö...
Nagy Patrícia: Az amerikai filmekben olyan egyszerűen zajlik az ismerkedés,
mennyivel könnyebb lenne, ha az életben is ilyen romantikusan, viccesen, simán menne minden, például
- állnék a csavarboltban a kis fűzöld kötényemben, unottan rendezgetném a madzagokat, meg a kis biszbasz anyákat, aztán egyszer csak kinyílna az ajtó, és a ...
Fellinger Károly: A VARANGYOS BÉKÁVÁ LETT KIRÁLYKISASSZONY
Hol volt, hol nem volt, a világ vége után még vagy száz lépésnyire volt egy óriási gémeskút. A gémeskút a Fölerdő közepén várakozott, magához csalogatva a megfáradt földmunkásokat és az állatok egész seregét.
Belőle ivott maga a fölséges király is. Mikor a sz...
Nagy Patrícia: Kétszer volt női főnököm,
de mind a kétszer alig vártam, hogy az az áldatlan állapot megszűnjön (és itt tisztelet a kivételeknek, vagyis a remek női főnököknek!), sajnos én pont kifogtam a vezetőnek (számomra) legalkalmatlanabb két hölgyet.
Az első főnökasszony viharos házas...
Mórotz Krisztina: Jegecske
Előttem imbolyog. Akkor is, most is, mindig. Bukdácsol, kívül az időn, de legalábbis a peremén. Fején sapkának tapló. Bal kezében ezüst rádió, lóbálja, bömbölteti. Kiszökött az intézetből. Nem tudni, kihez beszél.
- Hogy tetszik lenni? Kellemes Húsvétot! – ...
Keszthelyi György: A VÉGREHAJTÓ
(H. Tibi volt osztálytársamnak, aki viszont...)
A kaputelefon furcsán, élesen lüktető héjahangon vijjogott, ki tudja, mióta.
Percek telhettek el, mire lassan ocsúdó tudatába hatolt a hang, mégsem reagált. Egyszerűen nem akarta elfogadni, hogy valaki éjnek ...
Eszembe jut Mónika
Álmatlanul forgolódva időutazom. Visszautazom és erősen koncentrálok arra, mikor is kellene bekapcsolódnom az elmúlt életembe. Pattognak a homályos képek, időpontok. Vérző körmökkel kapaszkodom a legapróbb momentumokba, mit kellene tennem, mit kellene ...
Szécsi Gábor: A Deákon tobzódnak a villamosok
Ilyenkor ezek a sárga, elavult, síneken haladó dobozok feltorlódnak, és nem tudnak tovább haladni. Nem örömükben teszik. Úgy képzelem el, hogy egy villamos attól boldog, ha állandóan mehet, mert attól érzi magát villamosnak, fontosnak. Egyébként nem túl okos ...
Gergely Tamás: FÉLELEM
Mintha megdermedtek volna: Vadmalac, Malacka, a koma. Illetve megállt a légben a testük, bensejük viszont élt, gyomorideg. Egy filmet láttak, ami őket a múltjukra emlékeztette, arra a félelemre, amelyik összetartotta a mindennapjaikat. Amikor féltették magukat...
Gergelyi Xénia: Senkinek sem vagyok fontos
Sokszor gondolkodom rajta, hogy mi lenne, ha eltűnnék vagy csak egyszerűen meghalnék. Vajon hiányoznék bárkinek is? Nem a nyilvános, rokonok, ismerősök előtti önsajnáltatásra gondolok, hanem arra, hogy sírna-e miattam bárki is egyedül, a négy fal közöt...