2024-12-21
Próza (10 talált bejegyzések)
Gergely Tamás: TÍZ
Mikor a komája belépett, Vadmalac éppen az ujjait számolta. Azaz a két patáján számolt, egy is elég lett volna. Arra próbált visszaemlékezni, melyek voltak életének igazán boldog évei. Eljutott ötig, Malacka segítségével a féltucat kilett, ám ott megakadtak.
K...
Havas Zsigmond: Makaróni
A férj délben hazajött, szó nélkül megette a levest, és csak akkor horkant fel, amikor a makarónit meglátta.
- Legalább százszor mondtam, hogy nem szeretem a makarónit, és te mégis csináltál.
A feleség türelmesen válaszolta:
- Kedvesem, sosem mondtad, hogy ne...
Maróti Ildikó: Vedd el, amire szükséged van!
Vedd el, amire szükséged van! - írta egy kislány a lap közepére, és rajzolt is mellé csillagokat, ceruzát, labdát, és könyvet.
Nekem is meglódult a fantáziám, de aztán rájöttem, hogy megvan mindenem.
Egy kisfiú, aki már két hete megírta a levelét a Mikulásnak,...
Gergely Tamás: ZÓNA MEG ZÓNAPÖRKÖLT
- Mi lenne, ha…
A Koma nem kapcsolt.
- Ha eltörölnék…
Szerinte minden törlés erőszak.
- Ha eltörölnék az időzónákat…
Nahát. Ezzel a mondattal nem tudott mit kezdeni. Milyen zónákat? Hol van meghúzva a határ, ő ilyet soha nem látott. Pedig repült is, igaz, nem ...
Maróti Ildikó: A szívről
Legszebb ajándék az aorta, mert szívből jön, mondanám a férfinek, aki szívműtétéről mesél, az aortáját kellett kicserélni, mert elvesztette rugalmasságát, bármikor szétrepedhetett volna, nagyon ritka betegség, húzza ki magát. Einstein szerint a gravitáció Iste...
Gergely Tamás: OLTÁR A TERASZON
Valamikor régen albérletben laktunk Maja Spasova bolgár származású festőnőnél, itt a stockholmi Abrahamsbergben. Teleaggatta a lakás falait a festményeivel, mindenik piros volt, úgy értem, a piros szín dominált rajtuk. Kérdeztem: ”Miért?” ”Mert olyan dinamikus...
Gergely Tamás: Szabadság
Vadmalac mondja:
- Egyik szemem sír, a másik nevet.
- No - viszonyul ehhez a koma. - Kezdjük a jóval!
- Hát hogy ötven év után megkaptuk a hőn óhajtott szabadságot.
Mire a koma:
- Lehet ezek után bánkódni?
- Lehet - mondja Vadmalac. - Attól félek, mindenki más...
Maróti Ildikó: A lélek határáról
Menj, és járj be minden utat, a lélek határát el nem érheted, olyan határtalan, gondolta Hérakleitosz, és gondoltam én, miközben a Nyugati téren várunk jó régóta, és jó sokan a metrópótlóra. -
- Mi van itt, háború? Bejöttek az oroszok? - kérdezi a végre beérke...
Gergely Tamás: Bikázsú
A virágüzlet közepén állt egy polcon, nem lehetett nem észrevenni. Éppen virágzott, és annyira különös a virága, hogy nem lehetett nem megvásárolni, mindegy, hogy mennyit kértek el érte, születésnapi ajándék lett.
Bikázsúnak nevezzük, ugyanis a virágüzletben B...
Gergely Tamás: SZÜRKE ÉG
Már egy hete a szürke ég kínozta őket. Vadmalacot nem vigasztalta semmi, hiába próbálta komája jókedvre deríteni.
”Van Nap, hidd el, ott, a felhők fölött.” Vadmalac csak morgott, komája folytatta: ”Ha nem sütne, vagyis ha nem létezne, ha felrobbant és elszállt...