Hallottam egy kisfiútól, hogy létezik egy másik világ, ott él egy fa, ami a rossz álmokat őrzi, néha elalszik, és akkor lábujjhegyen előlopakodnak a rossz álmok. Az elsős gyerekekben hihetetlen fantázia, és szeretet tud megnyilvánulni. Tavaly helyettesítettem náluk, egyikük születésnapját ünnepelték, és ilyen jókívánságokat mondtak az ünnepeltnek:
– A szüleid is mindig örüljenek, amíg csak élnek, hogy ilyen okos lányuk született!
– A még meg sem született kistestvéred is legyen boldog, ne csak te!
Én olyan fát szeretnék, amelyik csak jó álmokat őriz, ha elalszik, akkor is, és ha éber, akkor is szép álmok bújnak elő belőle. Legyen egy egész erdőnyi ebből a fafajtából, hogy mindenkinek jusson öregnek, fiatalnak, nőnek, férfinak. Amikor felébrednénk, ezeket az álmokat valósítanánk meg, és nem kellene sikítóversenyt rendező gyerekekhez ijedten odafutni, hogy jaj, mi történhetett, mert tudnánk, hogy csak játékból csinálják, és a maszk alatt is boldogok. A gyerekek is, meg mi, felnőttek is. 🙂 Ez most olyan, mint Martin Luther King Van egy álmom, kezdetű beszéde. Majdnem annyira megvalósíthatatlan, mint az az álom, hogy mi is feljutunk a Holdra körülnézni. Azt is csak álmunkban érdemes, mert kétszázszor nagyobb ott a sugárterhelés, mint a Földön. Amióta világ a világ, bámulja sóvárogva az emberiség az elérhetetlent. A világon a második, aki láthatta, így írt róla. „Káprázatos pusztaság. Amerre csak néztem, jellegzetes holdbéli tájat, hamuszürke krátereket láttam, mindenféle nagyságú követ. Néhány kilométerre látszott a horizont íve is. „Az hogy a Mars felszíne alatt találtak folyékony állapotú vizet, ne tévesszen meg senkit. Itt a Földön a legjobb, egyelőre. Főleg akkor, ha vannak álmaink.
***
(Az illusztráció Maróti Ildikó fotóiból készült.)
„Tulajdonképpen csak megosztom a világban látott-tapasztalt dolgokat, ebben rejlik némi nevelői szándék.
Alapélményem, hogy a világ nagyon gazdag, és a hozzá fűződő gondolatok, érzések artikulációja során sokat tanulhatunk magunkról. Ezeket a finoman hangolt érzéseket mindenkinek meg kellene tanulni megfogalmazni, ez segít hozzá tudatosodásunkhoz. Számomra az irodalom a legfontosabb érzékenyítő erő, a leglényegesebb. Olyan szellemi termék, ami erőt ad a mindennapok tompító hatásának elviselésére. Ezért sokat olvasok, és rengeteg filmet nézünk barátaimmal. Voltaképpen az lenne az ideális, ha mindenkinek lenne saját naplója.”
Legfrissebb hozzászólások