Leonardo da Vinci szerint az ember, mint Isten képmása, a világ kicsiben, és annak harmóniáját testesíti meg.
Mikrokozmosz, amelyben ott a makrokozmikus teljesség.
Ez gyönyörű, és eszembe is jut, mikor a srácot hallgatom ahogy szerelméről mesél elragadtatottan.
Minden tetszik benne neki, értsem meg, minden.
És okos is, tizenhárom éves, hát egyet bukott, de okos, higgyem el, és ő mindig ki fog tartani mellette, mert minden megvan, ha vele lehet.
„A hatalmas szerelemnek. Megemésztő tüze” ég benne, de bántani nem bántja, mint Csokonai Vitézt annak idején.
Féltem őt, életében először érez szerelmet, és ez a naiv rajongás kiszolgáltatottá teszi.
***
Maróti Ildikó Esztergomban született, rajztanár, előtte nevelőintézetben dolgozott. Foglalkozott ruhatervezéssel is, a pedagógusi pályára tavaly tavasszal tért vissza. Írásairól így vélekedik:„Tulajdonképpen csak megosztom a világban látott-tapasztalt dolgokat, ebben rejlik némi nevelői szándék.
Alapélményem, hogy a világ nagyon gazdag, és a hozzá fűződő gondolatok, érzések artikulációja során sokat tanulhatunk magunkról. Ezeket a finoman hangolt érzéseket mindenkinek meg kellene tanulni megfogalmazni, ez segít hozzá tudatosodásunkhoz. Számomra az irodalom a legfontosabb érzékenyítő erő, a leglényegesebb. Olyan szellemi termék, ami erőt ad a mindennapok tompító hatásának elviselésére. Ezért sokat olvasok, és rengeteg filmet nézünk barátaimmal. Voltaképpen az lenne az ideális, ha mindenkinek lenne saját naplója.”
Maróti Ildikó írásai a Lenolaj.hu oldalán
Kapcsolódó írás: Maróti Ildikó: A szerelemről
Legfrissebb hozzászólások