Állítsátok meg a földet, ki akarok szállni, jut eszembe ez a graffiti, amikor a kamaszokkal a „kék bálna” őrült ötletéről beszélgetünk.
Szerencsére sokan közülük elborzadnak attól, hogy kárt tegyenek magukban, pláne, hogy öngyilkosok legyenek, és azt videóra felvegyék, hogyan, ha haldokolnak? – micsoda marhaság – és ez jó, de tudnak öngyilkos hajlamú kortársakról is.
Minden ilyesfajta beszélgetés végén lezárásképpen szeretem, ha valami pozitív dolog is elhangzik, mert nem könnyű ez az életszakasz – melyik az?
Viszont mindig újra meglep és boldogít, ha bemegyek, és mellém sorolva mondják, mesélik, minek örülnek, kivel járnak, kinek vesznek mozijegyet, vagy csak odaintegetnek, és azt mondják, jó a cipőm.
Walt Whitman:
Nem kizárni s elkeríteni,
vagy kiemelni a rosszat
félelmes közegéből,
hanem hozzátenni, keverni
növelni, kiteljesíteni – és
ünnepelni a halhatatlant és a jót.
***
Legfrissebb hozzászólások