Amikor egyszer a bizonytalan formájú kerékszerűségre az elsős alkotó azt mondta, hogy ez egy olyan valami, amit akárminek el lehet képzelni, a gyerekek csalódottan álltak arrébb, de én nagyon megörültem. Eszembe jutott Weöres művészet-definíciója:
„A művészet a határtalan szabadság birodalma.” 😊
Az a fiúcska is szabadságra vágyott, aki évekkel ezelőtt, kijátszva a tanítóját – már nincs a pályán, ne féljetek! – kimászott a kerítésrácsok között és hazaindult. Négy évvel később közölte velem az udvaron, hogy ő legszívesebben hazamenne, és ledőlne a kanapéra.🙃
Most nézem, hogy mitől olyan nehéz a hátitáskám, ja persze, a harmadikostól kapott mogyorók.
– Ha találkozol a szigeten megint mókusokkal, mindet add nekik oda, ne éhezze egy se! – adta a kezembe Balázs.
Ezért jó a gyerekek között lenni. Minden napra jut valami érdekes. 😇 Sokezer ember véleményét összegezve az derült ki, hogy nem a pénz, hanem a nekünk való munka a legfontosabb az életben.
***
Maróti Ildikó Esztergomban született, rajztanár, előtte nevelőintézetben dolgozott. Foglalkozott ruhatervezéssel is, a pedagógusi pályára tavaly tavasszal tért vissza. Írásairól így vélekedik:„Tulajdonképpen csak megosztom a világban látott-tapasztalt dolgokat, ebben rejlik némi nevelői szándék.
Alapélményem, hogy a világ nagyon gazdag, és a hozzá fűződő gondolatok, érzések artikulációja során sokat tanulhatunk magunkról. Ezeket a finoman hangolt érzéseket mindenkinek meg kellene tanulni megfogalmazni, ez segít hozzá tudatosodásunkhoz. Számomra az irodalom a legfontosabb érzékenyítő erő, a leglényegesebb. Olyan szellemi termék, ami erőt ad a mindennapok tompító hatásának elviselésére. Ezért sokat olvasok, és rengeteg filmet nézünk barátaimmal. Voltaképpen az lenne az ideális, ha mindenkinek lenne saját naplója.”
(Illusztráció: Maróti Ildikó fotóiból)
Legfrissebb hozzászólások