Félt a puha paszuly. Ha tudott volna remegni, remegett volna. Centinyi zöldpaszuly két paszulyszemmel teli rész között helyezkedett el, s mert lágy, puha, attól félt, hogy kivágva eldobják. Eldobja az a nagy kéz, amelyik szortírozott. Vágott a könyörtelen ollóval, vágott meg szortírozott. Meghatározta, mi kerül a fazékba, ki, azaz mi a kukába.
Vele már korábban is baj volt, nem lett babszeme, mint a többieknek két oldalt, mindössze egy nyúlvány volt, meddő maradt, ráadásul nem vált feszessé, hanem vékony, satnya, mintha csak egy korridor lenne a babszemes részek között. Vajon eldobják őt is, mint egy másik paszuly rozsdamarta részét?
És végül sort került rájuk is. ”Cakk” a két farkincás vég levágva, folyik a feldolgozás, az olló végül a puha részig jut el. Puha, de zöld és különben egészséges, főzelékbe jó lesz. Levágta a kéz, s a lábosba dobta.
Hát mégis ebéd lesz belőle, mint ahogy egész életében álmodott róla!
***
Gergely Tamás író, újságíró, szerkesztő. 1952-ben született Brassóban, ott végezte középiskolai tanulmányait, majd Kolozsváron szerzett magyar-francia szakos diplomát. A Szatmár megyei Tamásváralján tanárkodott, Bukarestben volt újságíró nyolc éven át. 1987-tõl Svédországban él.
Forrás-kötete a Kriterionnál jelent meg, második könyve a Mentornál Módosítás címmel, már a ’89-es változás után. Az utóbbi években az Üveghegy közli gyermekeknek írt meseregényeit illetve felnőtteknek szánt prózáját. Tíz éve publikál a Lenolajban, elsősorban félperceseket.
Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása
Legfrissebb hozzászólások