Kilátóhelyükön ültek egymásnak háttal: Vadmalac Északra nézett, Malacka Délre. Mindketten az új évszak színeivel voltak elfoglalva: a halványsárgától a rothadásbarnáig.
”Ősz van”, gondolta mindkettő, de egyik sem mondta ki, a színtobzódás szebb volt, mint maga az azt kifejező szó.
Vadmalac ekkor megfordult, és átölelte Malackát. Ahogy felé fordult, meglátta a haját. “Ősz van”, gondolta, ahogy az ezüst színt konstatálta. “Ősz.” Akár az övé, azaz nála.
”Az ezüst is szín.” – Tette helyre a gondolatokat.
Ekkor Malacka ölelte át a Vadmalac vállát, azzal tehát úgy fordultak, hogy ugyanazt látták. Keletet-Nyugatot, mindegy. Ugyanazt a tájat, ugyanazt az őszt, az egészet.
***
Gergely Tamás író, újságíró, szerkesztő. 1952-ben született Brassóban, ott végezte középiskolai tanulmányait, majd Kolozsváron szerzett magyar-francia szakos diplomát. A Szatmár megyei Tamásváralján tanárkodott, Bukarestben volt újságíró nyolc éven át. 1987-tõl Svédországban él.
Forrás-kötete a Kriterionnál jelent meg, második könyve a Mentornál Módosítás címmel, már a ’89-es változás után. Az utóbbi években az Üveghegy közli gyermekeknek írt meseregényeit illetve felnőtteknek szánt prózáját. Tíz éve publikál a Lenolajban, elsősorban félperceseket.
Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása
Legfrissebb hozzászólások