A nyolcadikosoktól megkérdeztem, harmincévesen milyennek képzelik az életüket. Egy srác politikus lesz, hogy megakadályozza a kivándorlást, sok oktatást támogató intézkedésbe fog majd bele, javítja a gazdaság teljesítményét, és az egészségügyet is megreformálja, – így tervezi.
Hogy visszaadja az ország becsületét, ez a célja…
Még egy lány gondolt hasonlókat, akinek A. Turingról, a matematikus zseni életéről, tevékenységéről szóló film a kedvence.
Valaki nagyobb távlatban gondolkodott: egy valami számít neki, hogy mosolyogva haljon meg. Mindegy, hogy mikor jön el majd az a pillanat.
***
Maróti Ildikó Esztergomban született, rajztanár, előtte nevelőintézetben dolgozott. Foglalkozott ruhatervezéssel is, a pedagógusi pályára tavaly tavasszal tért vissza. Írásairól így vélekedik:„Tulajdonképpen csak megosztom a világban látott-tapasztalt dolgokat, ebben rejlik némi nevelői szándék.
Alapélményem, hogy a világ nagyon gazdag, és a hozzá fűződő gondolatok, érzések artikulációja során sokat tanulhatunk magunkról. Ezeket a finoman hangolt érzéseket mindenkinek meg kellene tanulni megfogalmazni, ez segít hozzá tudatosodásunkhoz. Számomra az irodalom a legfontosabb érzékenyítő erő, a leglényegesebb. Olyan szellemi termék, ami erőt ad a mindennapok tompító hatásának elviselésére. Ezért sokat olvasok, és rengeteg filmet nézünk barátaimmal. Voltaképpen az lenne az ideális, ha mindenkinek lenne saját naplója.”
Legfrissebb hozzászólások