Sétánkról érkezünk haza, a tér felől a lépcsőkön szembeszalad velünk egy férfi. Vékonyan öltözve, de nagy lendülettel, kezében nylon szatyor. Már felejteném is el, amikor meghallom, hogy kicsivel odébb fütyörész. Az még hagyján, de nem akármit: ”Bátran előre, elvtársak,/Félelmet nem ismerünk.” Nem szóval üzen tehát, de kelet-európai tudatom mélyéről előugrik a munkásinduló magyar variánsa, tanultuk az iskolában.
Mosolygok magamban, hogy mik vannak, Stockholmban 2022-ben valaki ilyet fütyörész. Ráadásul, s ez cifrázza a jelenet jelentését: az élelmiszerüzletben beváltható üres üvegek, műanyagflaskák szemétládából való rekuperálása közben. Biztatom magam, hogy még nem adta fel, még küzd, a lendület, hogy élni kell, még benne van…
Ma reggel dolgozza fel a agyam a jelenetet – rájövök, hogy a fütyörésző valószínűleg nem svéd nincstelen. Mert eltévedt svéd, aki kommunista indulókat énekel, létezik ugyan, de nem flaskagyűjtögetés közben teszi. Hanem az illető talán frissen érkezett kelet-európai menekült…
***
Gergely Tamás író, újságíró, szerkesztő. 1952-ben született Brassóban, ott végezte középiskolai tanulmányait, majd Kolozsváron szerzett magyar-francia szakos diplomát. A Szatmár megyei Tamásváralján tanárkodott, Bukarestben volt újságíró nyolc éven át. 1987-tõl Svédországban él.
Forrás-kötete a Kriterionnál jelent meg, második könyve a Mentornál Módosítás címmel, már a ’89-es változás után. Az utóbbi években az Üveghegy közli gyermekeknek írt meseregényeit illetve felnőtteknek szánt prózáját. Tíz éve publikál a Lenolajban, elsősorban félperceseket.
Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása
Legfrissebb hozzászólások