”Veres az ég alja” – mondta magában Vadmalac. Magában, hogy a többit ne zavarja.
Ne kavarja fel a lelki világukat. Elég sok a baj amúgy is, van, amin gondolkozzanak.
”Veres-e valójában? – Ezt is magától kérdezte. – Vagy csak annak képzelem?”
Majd így folytatta a tépelődését:
”Színre változtatja az eszem a nyugtalanságot?”
Akkor már száz napja bombáztak – szinte megállás nélkül.
Végül kimondta. Komája eltekintett a távolba, hadd lássa ő is. Értette, hogyne, mit akar Vadmalac kifejezni, megerősítette hát:
– Vörös bizony.
***
Gergely Tamás író, újságíró, szerkesztő. 1952-ben született Brassóban, ott végezte középiskolai tanulmányait, majd Kolozsváron szerzett magyar-francia szakos diplomát. A Szatmár megyei Tamásváralján tanárkodott, Bukarestben volt újságíró nyolc éven át. 1987-tõl Svédországban él.
Forrás-kötete a Kriterionnál jelent meg, második könyve a Mentornál Módosítás címmel, már a ’89-es változás után. Az utóbbi években az Üveghegy közli gyermekeknek írt meseregényeit illetve felnőtteknek szánt prózáját. Tíz éve publikál a Lenolajban, elsősorban félperceseket.
Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása
Legfrissebb hozzászólások