Klassz volt újra látni a gyerekeket, napbarnított, vidám arcukat. Az értekezleten elhangzott, készüljünk fel lelkileg is a digitális oktatásra. Ennek tudatában még érdekesebb volt az udvaron újra nézni a sok szülőt, a vidám gyerekcsapatokat. És persze kicsit torokszorító is. Az osztálykirándulás is szóba került osztályfőnöki órán, sokféle jó ötlettel jöttek elő. Remélem, idén mehetünk. Nem volt nekik jó karanténban. Várták volna a tanévkezdést is? Nem mertem megkérdezni. 😊Szeretném azt hinni, hogy kicsit igen. 😊Uszodai beszélgetés jutott eszembe, idős egyetemi tanár memóriazavaráról panaszkodott, elmondtam, amit olvastam e témában, bízik benne, hogy az öltözőig nem felejti el. Shakespeare a kedvence, ezért Ophéliát idézem, „rozmaring a feledésre”. Igen, erre most is emlékszik. Kopnak sajnos az emlékeink, de a sok boldog arcot a mostani tanévnyitón nem szeretném kiejteni. Minden nehéz napon levetítem majd agyam belső vetítőtermében, ahogy a boldogító találkozások képét is. Ne vesszen el, ami fontos.
***
Maróti Ildikó Esztergomban született, rajztanár, előtte nevelőintézetben dolgozott. Foglalkozott ruhatervezéssel is, a pedagógusi pályára tavaly tavasszal tért vissza. Írásairól így vélekedik:„Tulajdonképpen csak megosztom a világban látott-tapasztalt dolgokat, ebben rejlik némi nevelői szándék.
Alapélményem, hogy a világ nagyon gazdag, és a hozzá fűződő gondolatok, érzések artikulációja során sokat tanulhatunk magunkról. Ezeket a finoman hangolt érzéseket mindenkinek meg kellene tanulni megfogalmazni, ez segít hozzá tudatosodásunkhoz. Számomra az irodalom a legfontosabb érzékenyítő erő, a leglényegesebb. Olyan szellemi termék, ami erőt ad a mindennapok tompító hatásának elviselésére. Ezért sokat olvasok, és rengeteg filmet nézünk barátaimmal. Voltaképpen az lenne az ideális, ha mindenkinek lenne saját naplója.”
Legfrissebb hozzászólások