Annyi szülő áll kint, mint fényességes Xerxész serege, kiált fel vidáman az ötödikes. Tényleg rengeteg szülő áll a kerítés túloldalán, és izgatottan várják a kicsiket. Olvasom, hogy az ókori római birodalomban 7 éves kor körül kezdték az oktatást, igaz, csak a fiúgyerekeket tanították, és csak akkor kerültek állami kézbe a gyerekek, ha az apa nem vállalta a tanítói szerepet.
Az anyjuk nem oktathatta őket, hiszen őket nem tanították meg írni-olvasni.
Hasonlít ez a patriarchális gondolkozás nagyon ahhoz, amiről az iszlám vallású, Magyarországra menekült színes bőrű modell mesél.
Ő azért szökött el otthonról, mert az apjuk elkeseredésében, hogy „csak” három lánya született, elhagyta őket, de előtte még őt, és húgát eladta feleségnek pár állatért. A törékeny szépségű fiatal lány a görög börtönben is raboskodott, de nem adta fel. Valahogyan eljutott hozzánk. Megtanult magyarul, állampolgárságot is kapott. Amikor megkérdezte a riporter, mi a legfeltűnőbb itt, azt felelte, hogy az emberek a jó dolgokra kevésbé figyelnek, mint náluk, Afrikában. Van ebben valami. Azt mondja, náluk az a mondás járja, hogy szélcsöndben nem tanulsz meg hajózni.
A sok szülő, aki minden nap aggódva várja alsós kisgyerekét és mi, akik már felneveltük őket, nem tudhatjuk, micsoda megpróbáltatások árán jutnak tapasztalatokhoz más földrészeken.
És a szélcsend is, meg a vihar is lehet rossz. Olyan sok mindenre fel kell készítenünk őket.
(Illusztráció: Maróti Ildikó fotóiból készítette a Lenolaj.hu)
Maróti Ildikó Esztergomban született, rajztanár, előtte nevelőintézetben dolgozott. Foglalkozott ruhatervezéssel is, a pedagógusi pályára tavaly tavasszal tért vissza. Írásairól így vélekedik:„Tulajdonképpen csak megosztom a világban látott-tapasztalt dolgokat, ebben rejlik némi nevelői szándék.
Alapélményem, hogy a világ nagyon gazdag, és a hozzá fűződő gondolatok, érzések artikulációja során sokat tanulhatunk magunkról. Ezeket a finoman hangolt érzéseket mindenkinek meg kellene tanulni megfogalmazni, ez segít hozzá tudatosodásunkhoz. Számomra az irodalom a legfontosabb érzékenyítő erő, a leglényegesebb. Olyan szellemi termék, ami erőt ad a mindennapok tompító hatásának elviselésére. Ezért sokat olvasok, és rengeteg filmet nézünk barátaimmal. Voltaképpen az lenne az ideális, ha mindenkinek lenne saját naplója.”
Legfrissebb hozzászólások