Tavaly ilyenkor dél-amerikai indiánokkal vegyültem a Deák téren, örömmel hagyták, hadd fényképezzem őket, aztán Bach csembalószonátáit hallgattuk az előkelő
közönség közé vegyülve a puritán Deák téri templomban, a PIM, azaz a Károlyi palota kertjében a Margó Irodalmi Fesztivál érdekes műsora után, és egy pszichedelikus Dürer kerti koncert előtt. Most virtuális koncertek, útifilmek próbálják pótolni a fizikai jelenlétet, és a Balatonozás is későbbre tolódik, mert minek fürdeni ott, ha itt Pesten is vizesek lehetünk, sőt bőrig ázhatunk naponta?
Vigasztalásul eljárok egy kis újonnan felfedezett indiai étterembe, ahol a mangólasszi isteni, és finom a szabji is.
Eszembe juttatja Indiát, ahol szó szerint egymás ölében ülve utaztunk, amikor éppen nem a fehér ingmellű pincérek szolgáltak ki minket a vonaton utazva.
Ennyi jut sokunknak az idén, emlékek? Még szerencse, hogy az élmény újra átélhető, az ízek, illatok segítenek.
„Nem az a fontos, milyen világban élsz, hanem hogy milyen világ él benned.”
Sokszínű, mint a kinti világ, azt remélem.
***
Maróti Ildikó Esztergomban született, rajztanár, előtte nevelőintézetben dolgozott. Foglalkozott ruhatervezéssel is, a pedagógusi pályára tavaly tavasszal tért vissza. Írásairól így vélekedik:„Tulajdonképpen csak megosztom a világban látott-tapasztalt dolgokat, ebben rejlik némi nevelői szándék.
Alapélményem, hogy a világ nagyon gazdag, és a hozzá fűződő gondolatok, érzések artikulációja során sokat tanulhatunk magunkról. Ezeket a finoman hangolt érzéseket mindenkinek meg kellene tanulni megfogalmazni, ez segít hozzá tudatosodásunkhoz. Számomra az irodalom a legfontosabb érzékenyítő erő, a leglényegesebb. Olyan szellemi termék, ami erőt ad a mindennapok tompító hatásának elviselésére. Ezért sokat olvasok, és rengeteg filmet nézünk barátaimmal. Voltaképpen az lenne az ideális, ha mindenkinek lenne saját naplója.”
Legfrissebb hozzászólások