Van-e a filozófiának értelme, erről sokat beszélgettünk.
Az ókori görögök az élet céljáról, a világegyetem működéséről, a szépségről, a művészetről gondolkodtak legtöbbet, vagy talán csak az utókor látja így.
Most a kezembe akadt egy könyv, amiben két híres német filozófus gondolatait mutatják be, kiemelve az életműből részeket. Schopenhauer írta: „A mély gyász, amelyet egy szeretett lény halálakor érzünk, abból a megérzésből fakad, hogy minden egyénben rejlik valami leírhatatlan, valami, ami csak rá jellemző, és ezért teljességgel pótolhatatlan. Vonatkozik ez időnként az állatokra is, és az érzi át legerősebben, aki véletlenül megsebez egy kedves állatot, elfogja a haldokló lény búcsúpillantását, és a szíve belesajdul.” Ez a szöveg méltó a görög filozófusok világához. Viszont Nietzschétől ők is elborzadnának: „A szenvedés látványa jót tesz, a szenvedés előidézése még jobb… kegyetlenség nélkül nincs ünnepély, …az élet boldogabb volt a földön, amikor az emberiség még nem szégyellte a kegyetlenségét.” Nem idézem tovább, végig ebben a szellembe íródott. Adalék a morál genealógiájához, ez a vitairat címe, ha valaki hajlandó rá időt vesztegetni.
Muszáj volt megosztanom, annyira felkavaró, hogy ilyet is leírhattak kiművelt emberfők. Szerencsére távol áll ez a sötét politikai erőkre ható gondolkozásmód a mai világunktól éppen úgy, mint a régi görögökétől.
Tavasz van, és illatozik az akác is már, ide fújja a szél.
***
Maróti Ildikó Esztergomban született, rajztanár, előtte nevelőintézetben dolgozott. Foglalkozott ruhatervezéssel is, a pedagógusi pályára tavaly tavasszal tért vissza. Írásairól így vélekedik:„Tulajdonképpen csak megosztom a világban látott-tapasztalt dolgokat, ebben rejlik némi nevelői szándék.
Alapélményem, hogy a világ nagyon gazdag, és a hozzá fűződő gondolatok, érzések artikulációja során sokat tanulhatunk magunkról. Ezeket a finoman hangolt érzéseket mindenkinek meg kellene tanulni megfogalmazni, ez segít hozzá tudatosodásunkhoz. Számomra az irodalom a legfontosabb érzékenyítő erő, a leglényegesebb. Olyan szellemi termék, ami erőt ad a mindennapok tompító hatásának elviselésére. Ezért sokat olvasok, és rengeteg filmet nézünk barátaimmal. Voltaképpen az lenne az ideális, ha mindenkinek lenne saját naplója.”
Legfrissebb hozzászólások