„A születés előtti, és a halál utáni állapot között az emberi lét egy perc, amely, mint egy kiáltás, egy rövid pillanatra darabokra töri a végtelen csöndet, hogy aztán újra eggyé váljon vele.”
Egy szufi zenét elemző szövegben találtam. Szép, ahogyan az is, hogy a Holdon van egy Csend óceánja nevű hely is, kráter, ha jól emlékszem.
Egy mentőautó szirénázva süvít el az üres játszótér mellett. Kisbaba is születhet, és akkor ő még a megszületés előtti, viszonylagos csöndben úszkál apró kis tagjaival az anyaméh boldog, de szűk privát univerzumában, összekötve szülőanyjával ezer szállal, és ezek a szálak most valóságosak, kézzel foghatók, elnyisszanthatók, később szimbolikussá válnak, de meg sosem szűnnek.
De persze az is lehetséges, hogy egy élet a végéhez közeledik, és eggyé lesz a világmindenséggel, előtte még sok aggodalmat okozva azoknak, akikhez tartozik. Sosem tudom meg. Jobb is így, azt képzelhetem el, amit akarok, mert a képzelet szabad, végtelen. Például alámerülhetünk akár a Csend óceánjába is, csak vigyünk magunkkal oxigénpalackot, jó sokat.
***
Maróti Ildikó Esztergomban született, rajztanár, előtte nevelőintézetben dolgozott. Foglalkozott ruhatervezéssel is, a pedagógusi pályára tavaly tavasszal tért vissza. Írásairól így vélekedik:„Tulajdonképpen csak megosztom a világban látott-tapasztalt dolgokat, ebben rejlik némi nevelői szándék.
Alapélményem, hogy a világ nagyon gazdag, és a hozzá fűződő gondolatok, érzések artikulációja során sokat tanulhatunk magunkról. Ezeket a finoman hangolt érzéseket mindenkinek meg kellene tanulni megfogalmazni, ez segít hozzá tudatosodásunkhoz. Számomra az irodalom a legfontosabb érzékenyítő erő, a leglényegesebb. Olyan szellemi termék, ami erőt ad a mindennapok tompító hatásának elviselésére. Ezért sokat olvasok, és rengeteg filmet nézünk barátaimmal. Voltaképpen az lenne az ideális, ha mindenkinek lenne saját naplója.”
Legfrissebb hozzászólások