Maróti Ildikó: Az időről

Örök időt szeretnék, toppant a kis másodikos, mindig akkor van vége a játéknak, amikor a legjobb, apukám is mondta.
És a röpdolgozathoz is kellene az örök idő, bizonygatta, miután elmesélte, hogy a nagy túlerővel szemben vesztésre álló görög harcosoknak azt mondta a vezetőjük, ma este már Hádésszal vacsoráznak.
– Tudod, hogy ez mit jelent, ugye? – kérdezi, hátha elfelejtettem.
A többiek az ügyeletben köré állnak, úgy hallgatják, egyikük nevet:
– Fogalmazásból ötös leszel jövőre!
Mikor elviszik, még odaszól:
– Hintázzunk együtt megint, akkor folytatom.
Egy hatodikos elmeséli, hogy elsős öccse sms-t kapott:
Drága Arankám! Nagyon fontos volna, hogy visszahívj, mert furcsa álmot láttam az éjjel, veled kapcsolatos.
Egy másik felsős pedig ragyogó arccal közölte, jó idejük lesz a disznóvágáshoz.
– De hát azt télen szokták csinálni. – mondom.
– Igaz, kicsit kicsúsztunk az időből, – úgy két héttel. Karácsonykor akartuk.
– Húsvét is elmúlt már.
– De legalább jó meleg lesz a pörzsöléskor.
– Hát az már biztos.
Miközben hazafelé ballagok, arra gondolok, nehogy az álom örök idejében a sivító malaccal álmodjak, vagy Arankával, esetleg Hádésszal vacsorázzak, körülvéve ellenséges katonák seregével. 😀

***

Maróti Ildikó Esztergomban született, rajztanár, előtte nevelőintézetben dolgozott. Foglalkozott ruhatervezéssel is, a pedagógusi pályára tavaly tavasszal tért vissza. Írásairól így vélekedik: