Ez a mai nem a legjobb nap a műtét óta, kicsit nehezebb, ingadozóbb ma. Reggel kopogtak a gardrób ablakán, ami csak azért volt furcsa, mert a 28. emeleten viszonylag ritkán fordul ez elő. Egy szarka volt és a párja, itt szerencsét jelent, ha fészket raknak az ember házán, és bár alig hiszem, hogy ez megtörténne, azért jó volt, hogy tiszteletüket tették.
Tartósan 10 fok felett marad már a hőmérséklet azt mondják, de nagy a por, a szárazság, talán hétvégén jön némi eső. Furcsa volt, karbantartották az internetes hálózatot, egy órán át nem volt net, tévéadás, semmi AI, hirtelen hiányozni kezdett, mennyire függ az ember, ha akarja, ha nem, mennyire kell a szobába a világ a híreivel együtt, milyen evidens, hogy realtime tudom az Oscar díjazottait vagy azt, hogy hol tart Hanoi felé Kim Dzsong Un vonata.
Két másik orchideám is virágszárat növesztett, kíváncsi vagyok milyen virágot hoznak majd, nem emlékszem már. Arthur kiképzésen van, ugyanis elkényeztettem, nem eszi a kockát, csak a kukacot, az viszont nem jó, mert nálunk a kockában van a vitamin, nem a héjában, és persze a finom meg a kukacban, de odalett az egyensúly. Így aztán esténként Olivér kiveszi, játszik vele, megmozgatja, majd visszateszi, és szegény jószág csak kockát kap, kukacot nem. Két napig nem evett, makacs kis disznó, de mára virradóan fogyásnak indult a kocka, remélem lesz most már kukac is mellé.
Kim Dzsong Un előre megfogalmazta mit szeretne. Keszánkongdán újraindítását, és a turistaút megnyitását a Kümgángszánra, azaz a déllel közös ipari létesítmények újraindítását, és az észak-déli turizmust. Ehhez mindent felépített dél, viszont az ENSZ szankciók miatt eddig nem indult el egyik project sem. Amerika felől olyan hangok érkeznek, hogy el kell fogadni a realitást, miszerint észak rendelkezik atomfegyverrel, és nem feltétlenül azt kell követelni, hogy az egyáltalán ne legyen, hanem megteremteni a feltételeit annak, hogy ne álljon senki érdekében azt bevetni. Nem tudom, meglátjuk mi lesz a vietnami csúcstalálkozó eredménye.
Megettem az utolsó szelet tortát, egyedül vagyok ma, nem főzök. Még mindig olyan a fejem, mintha valaki jól behúzott volna a bal szemem alá, kicsit tarka arrafelé. Holnapra azt ígérik elmegy a por. Ha így lesz, akkor nem a szellőztető rendszert fogom bekapcsolni, hanem kinyitom az ablakokat, és beengedem a tavaszt.
***
EUGENIA S. LEE a Nem mindennapi mindennapok Dél-Koreában rovatban megjelent írásai
“Magyar vagyok, ami nem érdem, nem átok, egy állapot. A férjem, és így a családom fele viszont dél-koreai. Napjaim egy részét a német/holland határvidéken élem, másik felét itt Dél-Koreában. Ez alkalommal anyósom súlyos betegsége okán hosszabb időre rendezkedem be itt, a többi pedig majd kiderül. Apró jegyzeteim az itteni mindennapjaimról szólnak, ebben a városban amit Cheongju-nak neveznek, magam is most élek először.”
EUGENIA S. LEE alkotásai a Lenolaj.hu oldalán
EUGENIA S. LEE alkotásai a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán
Legfrissebb hozzászólások