Megjött a két napos businesséből az uram, egy doboz kajával, és egy sárga csípőfogóval felfegyverkezve. Ez utóbbival szépen kikapkodta a fejemből azt az ötven kapcsot ami benne volt, így sokkal jobb érzés, már zavart. Lefertőtlenítette, bár nem vérzett, de kaptunk a kórházból ilyen célszerszámot, úgyhogy használtuk. Persze, elmehettünk volna orvoshoz is, de ahhoz valahogy most egyikünknek sem fűlt a foga. 48 órán át nem szabad hajat mosni, aztán már bármit, a csont 10 hét alatt forr össze azt mondták.
Itt ma azért annyira nem volt meleg, csak olyan tíz fok körül, de már a verandára teregettem, a terasz ajtó most is nyitva van, sokat tisztult a levegő tegnap óta, a nap pedig folyamatosan ragyog, úgyhogy napoztam is egy picit. Itt minden Kim Dzsong Un és Trump vietnami találkozójáról szól, illetve a március elsejei nemzeti ünnep előkészületeiről, ugyanis épp 100 éve lesz a japán megszállás elleni népi felkelés évfordulója. Ebből az alkalomból az ország elmúlt 100 évét elevenítik fel idén, sokkal nagyobb léptékben, mint más, nem ilyen kerek évfordulók alkalmával. Észak dolga pedig az érzelmeken túl is roppant fontos, a félig-meddig bedugult amerikai piacot pótolni kéne, ehhez több, mint tökéletes lenne a szoros gazdasági együttműködés lehetősége északkal. Ennek ma már csupán az ENSZ szankciók szabnak gátat, úgyhogy itt mindenki azok teljes vagy részleges feloldásában reménykedik. Voltak bátrak azt mondani a tévében, hogy a találkozó egyik helyszínének intim belső udvara lehetőséget nyújt a két vezető sétájára, és „skinship” is létrejöhet köztük. Biz’isten félrenyeltem a kávét, pláne, hogy halál komoly volt az illetékes angol nyelv nyomorító arca. Mindenesetre Kim már a szállodájában pihen a 65 órás út után, míg Trump itteni idő szerint éjjel érkezik Hanoiba. Hál’istennek Boltont otthon hagyta, a venezuelai helyzetre hivatkozva, ám valójában mindenki tudja, hogy Bolton utálja a koreaiakat, rosszindulatú, és kerékkötője minden megállapodásnak. A többi kiderül az elkövetkezendő napokban, reméljük a legjobbakat addig is.
Fél hat van, lassan becsukom az ablakokat, éjjel még hideg van. Epret fogok vacsorázni gombás tojással azt tervezem, és tovább követem a vietnami eseményeket.
***
EUGENIA S. LEE a Nem mindennapi mindennapok Dél-Koreában rovatban megjelent írásai
“Magyar vagyok, ami nem érdem, nem átok, egy állapot. A férjem, és így a családom fele viszont dél-koreai. Napjaim egy részét a német/holland határvidéken élem, másik felét itt Dél-Koreában. Ez alkalommal anyósom súlyos betegsége okán hosszabb időre rendezkedem be itt, a többi pedig majd kiderül. Apró jegyzeteim az itteni mindennapjaimról szólnak, ebben a városban amit Cheongju-nak neveznek, magam is most élek először.”
EUGENIA S. LEE alkotásai a Lenolaj.hu oldalán
EUGENIA S. LEE alkotásai a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán
Legfrissebb hozzászólások