Keszthelyi György: Búcsújárás

Mindig egy síkon, két felfogásban
szabadkoznak az összefüggések
jóllehet a leroskadt szemhéjjak alatt
mellőzötten rémlik a harmadik képlet.

Hézagos, de felszentelt változatban
járulok eléd, precíz szerkezet,
lekörmölöm ezt a jelentést is,
szülőfalvakat strázsáló
pléhkrisztus uraim!

Átbaktatok a szélességeken
a Dnyesztertől akár a Limpopóig
és föld-szülte tenyerembe gyűjtöm
a lábboltozatról csöpögő
rőtbarna emlékezést.

2019. január 31.

Keszthelyi György költő, író, grafikus, festőművész
“Kolozsváron jöttem a világra 1955. augusztus 20-án, másodmagammal. Elsőszülött vagyok negyvenöt perc előnnyel, ezért szabályszerűen talán elsőhalott is leszek. Gyermekkoromban csodálattal bámultam a Házsongárd hős-részlegét; ma már annyi a névtelen (élő)halott hős, hogy nem csodálok semmit. Harmincöt évet éltem az első bolondokházában, most számolom, megérek-e ugyanannyit a másodikban. Írtam, írok, versekben élek, furcsa módon első kötetem mégis kisregény. Rendszeresen és feltúrázott motorral dolgozom, mert úgy érzem, késve indultam el ezen a vándorúton. Van, aki pesszimistának tart, tudj’ Isten, mi vagyok. Dominus vobiscum.”