2020-10-19
vers 10
KAPUI ÁGOTA: Ráolvasó
etetlek altatlak
sorsommá fogadlak
megkötlek kioldlak
suttoglak sikoltlak
nem látlak nem tudlak
kinyitlak becsuklak
várlak és küldelek
másoknak szültelek
örömnek bánatnak
céloknak vágyaknak
előlem rejtőzöl
csendeddel fertőzöl
magamért bántalak
sor...
Csák Gyöngyi: GÁBOR HALÁLAKOR
Barátom,
emberből maroknyi hamu lettél.
Nem vígasztal,
hogy felfelé emelkedsz,
tudom, versenyeznek érted,
megnyílnak előtted fényes,
égi rezidenciák.
Tárt kapukkal várnak,
hogy kényeztessenek érdemeid szerint,
angyalmelegben lubickolhass…
***
Furcsa...
PETŐFI SÁNDOR: Fekete kenyér
Miért aggódol, lelkem jó anyám,
Hogy kenyeretek barna, e miatt?
Hisz meglehet: ha nincs idehaza,
Tán fehérebb kenyérrel él fiad.
De semmi az! csak add elém, anyám,
Bármilyen barna is az a kenyér.
Itthon sokkal jobb ízü énnekem
A fekete, mint máshol a fe...
Keszthelyi György: Kitilt és vége
Volt egyszer hol… de azt hiszem, mégse,
ahol egy vakond s egy királyfi túr
és néhány kukac. Tán a földesúr
beköltözött az egyidejűségbe.
Sötétkék műanyag kaniszterek
közt megrozsdásodott tolókocsin
reggelizek. Kenyér és margarin
annyi, mint bőség. Ugye,...
Szekeres Nóra: ELÉRHETETLEN
Lám, ha a tó vize zavaros,
elvész benne az éles napsugár,
s a csillagok sem égi fényükkel
feszülnek sötétlő színén.
Lám, ha az ember lelke zavaros,
elvész benne a gömbölyű kacagás,
s az éji lámpások sem érnek
lobogó fényükkel háborgó mélyére.
***
Sz...
Kránitz Laura: Monológ…
Magamba fojtok több órányi csendet.
Óh, jaj, pillanatok!
Óh, jaj, percek!
Kesergek.
Fejemet feszíti belső harcom.
Uralhatnám,
de nem engedi akaratom.
Küzdök reménytelenül, esendőn.
Világom keresem,
mit elmosott, tán egy nagy eső.
*
Bolyong a tudat m...
Boda-Kalmár Brigitta haikui
Ősz addig-addig
pajzánkodott – vadszőlőm
vetkőzni kezdett.
*
Magányod hídja
tévelygő útvesztőkből
– hozzám vezetett.
*
Levelek táncát
együtt néztük: hozzám bújt
ragaszkodásod.
*
Bokáig érő
nagykabát a szeretet:
– belül melegít.
...
B. Tomos Hajnal: FÜGGVÉNY
Bőrzsákba dobált ilyen-olyan kellék
a járáshoz, gondolatok áramoltatásához,
érhálók csomói, idegek foszlott rongyszőnyegei,
rostok, sejtek, porcok lánccsikordulása,
mintha odabenn izzadt gályarabok
tolnák, vonszolnák percről percre
előbbre a létet.
Csak...
Szentjánosi Csaba: A nő, fáradtan érkezett haza
A nő, fáradtan érkezett haza,
egész nap betűket, számokat válogatott,
mint Hamupipőke,
én néztem, ahogy le-lecsukta
szemhéja-tengerpartját,
ásító-köldöke bezárta a csendet,
levedlette harisnyáját lábáról,
ahogy kígyó - mozgásával
bekebelezte figyelmeme...
Keszthelyi György: Arcod egy szegen
Hálószobám egy
üres fogadó, csukott
szempár elfekvő zárójele.
Egy szóköz megmaradt,
sok mondat itt hagyott,
torkomban füstölgő, tolató
évek - és kezek tördelése.
Igényem testhossznyi,
sötét öltönybe való.
Arcod egy szegen: áldozat.
Időtlen ez az út, ...