Ajándékozz reményt! – olvasom egy aluljáróban, a gitározó srác mellett, aki szintén reménykedik, hogy megtelik a sapkája apróval.
Rilke írta „Sohase feledd, hogy kívánj magadnak valamit! Ebbe sohase szabad belefáradni. Beteljesedés, azt hiszem, nem létezik, de vannak olyan vágyak, melyek hosszú ideig, egész életen át eltartanak, úgyhogy a beteljesülést az ember nem is tudná kivárni.”
Egy kislány magyarázza apjának, hogy a december azért a kedvenc hónapja, mert születésnapját, a névnapját, a Mikulást, és a Karácsonyt is ilyenkor ünneplik.
Neki nem kell reményt ajándékozni, mert, mint mindannyiunknak az ő korában, abból még rengeteg van neki.
*
Maróti Ildikó Esztergomban született, rajztanár, előtte nevelőintézetben dolgozott. Foglalkozott ruhatervezéssel is, a pedagógusi pályára tavaly tavasszal tért vissza. Írásairól így vélekedik:„Tulajdonképpen csak megosztom a világban látott-tapasztalt dolgokat, ebben rejlik némi nevelői szándék.
Alapélményem, hogy a világ nagyon gazdag, és a hozzá fűződő gondolatok, érzések artikulációja során sokat tanulhatunk magunkról. Ezeket a finoman hangolt érzéseket mindenkinek meg kellene tanulni megfogalmazni, ez segít hozzá tudatosodásunkhoz. Számomra az irodalom a legfontosabb érzékenyítő erő, a leglényegesebb. Olyan szellemi termék, ami erőt ad a mindennapok tompító hatásának elviselésére. Ezért sokat olvasok, és rengeteg filmet nézünk barátaimmal. Voltaképpen az lenne az ideális, ha mindenkinek lenne saját naplója.”
Legfrissebb hozzászólások