Élni az egyik legritkább dolog a világon, mert az emberek többsége csak létezik. – írta a filozófuscsászár, Marcus Aurelius és eszembe jut, hány olyan más kultúrájú, ismeretlen embert láthatunk utazásaik során, akik egész nap csak szemlélődnek, és bámészkodásuk azt a látszatot kelti, hogy csak léteznek, gondolhatjuk mi, a sok könyvet elolvasók, a folyton sietők, a mindent tudni akarók. De lehet ám, hogy tévedünk.
Egy „tudálékos ember”, akit sámánnak hisznek a helybéliek, Csákberényben minden reggel elmondja háromszor:
„Minden, ami jó, ide jöjjön, minden, ami rossz, eltávozzon! ”
Egy ismerősöm, aki kultúrantropológus, ugyanezt mondja minden reggel, alaphitük ennyire azonos, pedig képzettségükben, kulturáltsági szintjükben, világlátottságukban óriási a különbség.
Vajon ha a világ összes embere elmondaná ezt a ráolvasásszerű, archaikus, mágikus szöveget úgy, hogy hinne is benne, akkor mi, a világ népei mihez kezdenénk a mindenféle jóval, ami körénk sereglett?
És hová távozna a rossz?
És mit tennének az idáig csak létezők?
Elkezdenének vajon gyorsan élni?
***
Maróti Ildikó Esztergomban született, rajztanár, előtte nevelőintézetben dolgozott. Foglalkozott ruhatervezéssel is, a pedagógusi pályára tavaly tavasszal tért vissza. Írásairól így vélekedik:„Tulajdonképpen csak megosztom a világban látott-tapasztalt dolgokat, ebben rejlik némi nevelői szándék.
Alapélményem, hogy a világ nagyon gazdag, és a hozzá fűződő gondolatok, érzések artikulációja során sokat tanulhatunk magunkról. Ezeket a finoman hangolt érzéseket mindenkinek meg kellene tanulni megfogalmazni, ez segít hozzá tudatosodásunkhoz. Számomra az irodalom a legfontosabb érzékenyítő erő, a leglényegesebb. Olyan szellemi termék, ami erőt ad a mindennapok tompító hatásának elviselésére. Ezért sokat olvasok, és rengeteg filmet nézünk barátaimmal. Voltaképpen az lenne az ideális, ha mindenkinek lenne saját naplója.”
Legfrissebb hozzászólások