Maróti Ildikó: Az időről

Előbb egy asszony jön velem szembe, szerencséd lesz, hogy miben, megtudod, ha megállsz. – kiabálja.
Vidáman kikerülöm, mint a tangát áruló férfit, aki szerint nagyon trendi az áruja, jól járok vele.
Eszembe villan egy filmsztárosan jóképű férfi levele.
A profilképén fonendoszkóppal a nyakában, ezer foggal, magabiztosan nevet, és azt írja, hogy nagyon szeretne megismerni, de annyira elfoglalt, hogy ne haragudjak, de megadná a titkárnője telefonszámát, egyeztessek már vele, mert állandóan a műtőben van.
Visszaírtam persze, hogy ennyire fontos személyekhez én nem vagyok elég. Nevetőjellel. El volt képedve, hogy nem élek a lehetőséggel, őt megismerni, nem tudom, mit veszítek.
Egy lány mutatja, hogy osztálytársa milyen sms-t küldött neki, döbbenten olvasom, a szöveg tele erős szexuális utalásokkal, tizenhárom éves, és pornót néz. Miért szeretik a pornót a fiúk, kérdezi a kislány, és én bizonytalan választ tudok csak adni. Szerencsére nagyon határozott elutasító választ ad az üzengetőnek, aki azzal dicsekszik, hogy óvodás korától számítva már nyolc kapcsolata – így mondja, kapcsolata – volt. Valami tényleg történik, ami nem kedvez a lassan kialakuló viszonyoknak. Az idő, amit a rózsádra áldoztál, az teszi olyan fontossá a rózsádat, az különbözteti meg a többitől, a várakozás, a beletett érzések, mondom neki Antoine de Saint-Exupéry után szabadon.
Tévednék? Szóljatok, ha igen!

***

Maróti Ildikó Esztergomban született, rajztanár, előtte nevelőintézetben dolgozott. Foglalkozott ruhatervezéssel is, a pedagógusi pályára tavaly tavasszal tért vissza. Írásairól így vélekedik: