Vadmalactól jobbra valakit lelőttek. A hulla a hasán feküdt, mintha rejtené az arcát. Feje körül vértócsa, más nem lehet.
Vadmalactól balra énekeltek. Karaokeverseny egy improvizált sátorban, “Una Paloma blanca”, a sláger a halottig elhangzott, sőt, azon túl, rendőrök szalaggal kerítettek el pár négyzetméternyi terültet.
Vadmalac előbb a jobb karját nyújtotta, mint egy forgalomirányító rendőr, aztán ballal az énekesekre mutatott, végül maga elé emelte mindkettőt. Ám elbizonytalanodva karja már nem olyan egyenes, mint a cövek. A kettő oldalról nézve úgy mozdul el egymás mellett, mintha remegne.
Remeg is – belül:
“Mi ez? – kérdi. Kérdi magától. – Ha élne, a halott hallaná a Palomá blánkát, olyan közel van. Olyan közel fekszik. És tudják róla, hogy halott, mégis énekelnek!”
Gyöngyözik a homloka: ”Hol vagyok? Mi ez? A kettő együtt…”
Erre gondolt az író:
Gergely Tamás: A CIRPELÉS ELMARADT
A kettő együtt című félperesem alapötletét egy tévédokumentum szolgáltatta: Fülöp-szigetek egyik lelőtt áldozata feküdt a saját vérébe fagyva, s hát láthatóan, hallhatóan, tőle cirka 15 méterre karaokeverseny folyt. Az alapmondanivaló már évek óta bennem, tulajdonképpen azt írtam meg a ”zanzibárjaimban”, az élteti a Torokcsavar című regényemet: míg a világ egyik pontján halnak éhen, s folyik az erőszak, a másikon mulatnak, tengerbe süllyesztik a fölös élelmet.
No de ugyanaznap Hararéből is láttam tudósítást, este volt, nem tudtuk, mi lesz Mugabéval, s hát a tudósításba a tücskök vagy sáskák, vagy mi belecirpeltek – élték, ugye, az életüket. Gondoltam, jó ötlet, újabb dimenziót ad a félpercesnek, hogy valahol a közepén a tücskök cirpelnek, egy rövid mondat beleszúrva az amúgy sem testes szövegbe.
No de félpercesem írására a könyvtárban került sor, különböző feladatok – másoljak, váltsak fel egy tízkoronást, hogy legyen a vécére, adjam elő az augusztusi Dagens Nyhetert – szóval az alapkonfliktusra koncentráltam, s a… cirpelés kimaradt. Közlés végett a félpercest azonnal leküldtem a Lenolajnak, úgyhogy kimaradt most már végleg…
***
Gergely Tamás erdélyi magyar író, újságíró, szerkesztő 1952. augusztus 19-én született Brassóban. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar–francia szakos tanári diplomát (1975). Mint egyetemi hallgató részt vett a Stúdió 51 színi mozgalmában; tanári pályára lépve, előbb Tamásváralján, majd Halmiban tanított, 1979-től az Ifjúmunkás művelődési rovatának és irodalmi mellékletének szerkesztője volt.
1987-ben elhagyta Romániát és Svédországban telepedett le. A Ceaușescu-diktatúra bukása után felvette a kapcsolatot szülőföldjével, újra bekapcsolódott az erdélyi irodalmi és művészeti életbe. Újra publikál romániai magyar nyelvű lapokban (Brassói Lapok, Látó, Szabadság, Romániai Magyar Szó stb.). A stockholmi Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület (EMKES) munkáját is figyelemmel kíséri, ezen egyesület elsősorban az erdélyi és az Erdélyből elszármazott képzőművészek kiállításait támogatja. Részt vállalt az Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület Stockholm című kötetet megírásában Tar Károllyal (Lund), s Takács Gáborral (Kolozsvár), s a másik Takács Gáborral (Szentendre).
Gergely Tamás első írása az Utunkban jelent meg (1978), itt s a Korunk, Igaz Szó, Ifjúmunkás hasábjain szerepelt, közben az Igazság és Szatmári Hírlap azóta megszűnt ifjúsági oldalain (Fellegvár, Jelen) közölt. Mívesen szerkesztett és logikailag megfejthető groteszk novelláiban a beat-nemzedék elidegenedettségét és csalódottságát fejezi ki, ötletessége mögött mély emberséggel s a dolgok művészi érzékelésével.
Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása
Gergely Tamás Vadmalac félpercesei a Lenolaj.hu oldalán
Gergely Tamás írásai a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán
Legfrissebb hozzászólások