Szünetet tartottak, Vadmalac meg a komája. A nap sütött, ám ők az épület árnyékában hűsöltek. A fény a párhuzamos épületről érkezett, azt telibe találta a nap.
Hanem annak a falán hirtelen valami lezuhant. Azaz úgy látták, hogy zuhan. Vadmalac hamar rájött, hogy egy madár árnyékát látják, annak a szálltát érzékelik zuhanásként, komája viszont egészen belesápadt. Gyomrát a félelem lenyomta, majdnem hogy hányt.
Szíve mindenestre összeszorult.
”Ne félj, csak árnyék”, próbálta Vadmalac nyugtatni. Még átal is ölelte a vállát, ilyenkor az segít.
Ám hiába. Komája tudatában a nagy madár zuhant.
Látja Vadmalac, hogy a komája behunyja a szemét.
***
Erre gondolt az író:
Amikor az Árnyék című félpercest megírtam, arra gondoltam, hogy nem kell hozzá se magyarázat, se történet arról, hogyan született meg. Hiszen az banális: ültem a könyvtár épülete mellett egy kövön, észrevettem az árnyékot ”zuhanni” valóban a szemközti épület nap által megvilágított oldalán.
Aztán már este az ágyban jöttem rá, hogyha nem is konkrétan ehhez az aprócska történéshez, de ahhoz a nyugtalansághoz, ami Vadmalac komáját elfogja, van háttér-történet, talán érdemes megmagyarázni. Még ha a félpercesben, említettem, nem konkrét, akkor is.
Hervay Gizella verseiben találkoztam először a zuhanással, mint a mi ottani életünk (hetvenes-nyolcvanak évek Romániája) szimbólumával. Csak kiemelte az érzést, hogy kötetcímként is szerepeltette, s mi akkor nagyon odafigyeltünk a versekre, mi: Éva, jómagam, Mario, Jocó… Aztán volt egy későbbi igen konkrét és ugyanolyan fájdalmas tapasztalatunk: Rolf Bossert romániai német költő nem sokkal a Németországba való áttelepülésük után kiesett a tizedik emeletről. Nem valószínű, hogy kiugrott, mert egy zacskó naranccsal a kezében nem ugrik ki az ember, valószínűleg kilökték. Az nagyon fájt, s fáj ma is. Damó Istvánt kértem meg Latorcza kontinens című könyvem megjelenésekor, hogy a borítóra rajzolja meg azt a zuhanást. Megrajzolta, színes lett, de a zuhanás ott van.
Hát ezek állnak Vadmalac komájának a rosszulléte mögött. Ezek a személyes élmények. Mert zuhanások ma is vannak. Amikor egy muszlim nő Stockholmban ”kiesik” a harmadik emeletről, mert megsértette a család becsületét, az is zuhanás, az is fáj, minden erőszak fáj, s a globalizációnak eredményképpen erőszakról óránként érkeznek hírek. Na az együtt mind benne foglaltatik a Koma érzéseiben.
***
Gergely Tamás erdélyi magyar író, újságíró, szerkesztő 1952. augusztus 19-én született Brassóban. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar–francia szakos tanári diplomát (1975). Mint egyetemi hallgató részt vett a Stúdió 51 színi mozgalmában; tanári pályára lépve, előbb Tamásváralján, majd Halmiban tanított, 1979-től az Ifjúmunkás művelődési rovatának és irodalmi mellékletének szerkesztője volt.
1987-ben elhagyta Romániát és Svédországban telepedett le. A Ceaușescu-diktatúra bukása után felvette a kapcsolatot szülőföldjével, újra bekapcsolódott az erdélyi irodalmi és művészeti életbe. Újra publikál romániai magyar nyelvű lapokban (Brassói Lapok, Látó, Szabadság, Romániai Magyar Szó stb.). A stockholmi Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület (EMKES) munkáját is figyelemmel kíséri, ezen egyesület elsősorban az erdélyi és az Erdélyből elszármazott képzőművészek kiállításait támogatja. Részt vállalt az Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület Stockholm című kötetet megírásában Tar Károllyal (Lund), s Takács Gáborral (Kolozsvár), s a másik Takács Gáborral (Szentendre).
Gergely Tamás első írása az Utunkban jelent meg (1978), itt s a Korunk, Igaz Szó, Ifjúmunkás hasábjain szerepelt, közben az Igazság és Szatmári Hírlap azóta megszűnt ifjúsági oldalain (Fellegvár, Jelen) közölt. Mívesen szerkesztett és logikailag megfejthető groteszk novelláiban a beat-nemzedék elidegenedettségét és csalódottságát fejezi ki, ötletessége mögött mély emberséggel s a dolgok művészi érzékelésével.
Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása
Gergely Tamás Vadmalac félpercesei a Lenolaj.hu oldalán
Gergely Tamás írásai a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán
Legfrissebb hozzászólások