Nyolc évesen hozott apám haza egy nagyon kicsi hollófiókát. A régi papagájunk kalitkájában tartottuk, de nem a szobában, hanem az erkélyen, mert „ragadozó”. Minket nem „ragadozott el”, hanem imádott. Az állatorvos szerint megmentettük ugyan az életét, de közben tönkretettük. A madarak mindig annak a fajhoz tartozónak érzik magukat, amit / akit először megpillantanak. A kacsák, libák pl. bárkit követnek (genetikailag kódolt módon, „libasorban”), akit először meglátnak. Nem értettem teljesen, de elbűvölt ez a magyarázat. Hát akkor megszületett a harmadik Bánki-lány, lett egy repülni tudó testvérem? Aki majd követ az egyetemre, és röpköd a fejem fölött a házasságkötő teremben? Soha nem derült ki, hogy mire képes egy identitászavaros holló, mert szabadon engedtük, és apám szerint az igaziak elpusztították a mi „ál-hollónkat”. De ha mégsem? Ha követ engem…? Ami azt illeti, a holló nemcsak engem bűvölt el, a lépcsőházban is sokáig beszédtéma volt, amíg a kalitkában lakott, sokan „látogatták” — felismerték a mi szelíd hollónkban a saját idegenségüket.
Sokan élnek a test börtönében. A csúnyák, a halálos betegek, a „nem normálisak”, a negyvenöt fölötti nők, akiknek nem születhet gyereke, akiknek van kisgyereke, de halálos beteg… A háziállatok, akik majdnem olyanok, mint mi, de mégsem… Ők a Biblia szerint még csak fel sem támadhatnak, mint az ütődött emberek. A test ettől függetlenül realitás, nehéz elképzelni, hogy egy „rosszul nevelt” holló egyszercsak besétál az APEH-be, és adószámot igényel, vagy regisztrál egy társkereső oldalon, mert házasodni szeretne. A sokféle „otthontalanság” agyi hátteréről keveset tudunk. A pszichológia az ideológia szolgálólánya, nem is beszélve a genetikáról vagy a filozófiáról. (A genetika eddig minden politikai megrendelőt lelkesen kiszolgált, fasisztát, radikális liberálist, eugenika-hívő skandinávot.) Pedig érdekes lenne annak akár a filozófiai következményeivel is szembenézni, hogy vannak pl. (ezt korábban hihetetlennek tartották) neandervölgyi génjeink — az emberi faj tehát nyitottabb, mint a felvilágosodás idején gondolták.
Az is megoldás, hogy mindenkit egyénnek látsz. De ezt egy zsugorodó / túlnépesedett bolygón nehéz megtenni. Minden irányból — úgy érzed — tömegek hömpölyögnek. Hát akkor mindenkinek legyen joga, hogy saját autonómiájára igényt tartson, és ami ezzel egyenértékű, megszabaduljon az őt képviselni, örökösen „elnevezni” óhajtó ideológusoktól.
***
Kapcsolódó oldalak:
Újnautilus Irodalmi és Társadalmi Portál
Legfrissebb hozzászólások