Lefekvés előtt a fiúcska kartondobozba gyűjtötte a plüssállatkáit, köztük Leót, a piros, kék, fehér brit lobogót utánzó(,) atlétatrikós oroszlánt is. Talán ez az oroszlán volt a kedvence; éjszakára ezt vitte volna magával hálótársnak. Kérte is az édesanyjától, aki hiába kereste a dobozban, nem találta. Felkelt a fiúcska is és hosszas keresgélés után végül megtalálta Leót az építőkockák közt, pedig tisztán emlékezett arra, hogy az oroszlánt is bepakolta a dobozba. Világossá vált előtte, hogy Leó kimászott onnan.
— Mama — kérdezte a kicsi fiú — miért mászott ki Leó a dobozból? Hogy ne másszon vissza soha-soha? Azért?
Budapest, 2016. VII. 3.
*
Megjelent:
Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap
*
Cselényi Béla alkotásai a Lenolaj.hu oldalán.
Cselényi Béla alkotásai a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán.
CSELÉNYI Béla: 1955. április 4-én születtem Kolozsváron. A mai Apáczai Csere János Elméleti Líceumban tanultam 1962-től 1974-ig. Ezt követően Kolozsváron voltam játékgyári munkás, helyettes segédkönyvtáros, munkakönyv nélküli tejkihordó. A Gaál Gábor Irodalmi Kör tagja, titkára, vezetője voltam a ’70-es évek közepétől annak megszűnéséig. A Magyar Műhely munkaközösségének tagjaként sokáig az avantgárd alkotók közé soroltak. Erdélyi létemre, a vajdasági Új Symposion szerzőgárdáját tekintem mestereimnek, elsősorban Ladik Katalint és Tolnai Ottót. 1987. december 23. óta Magyarországon élek. 1988—2007. között a Magyar Rádióban, 2007-től a Magyar Távirati Irodában sajtóarchívumi, illetve adattári dokumentátorként dolgozom. Eddig hét verses könyvem és egy rövidpróza-kötetem jelent meg.
Cselényi Béla szerzői odala: http://cselenyi.atw.hu/
Legfrissebb hozzászólások