2024-11-25
Hornyik Anna: Csúcs
Izomzatán verejték utazik
egyre ringatózik, mámorba
szédít, ahol csak ketten vagyunk.
Lehelete végigpásztáz szertelen
testemen, a perc fürgén múlik,
egyre erősebb a vágy,
az idő csodálatos pillanatában
elernyed, s vele együtt
a végtelen égbe szökellek....
Gergely Tamás: Lezárult. Kráter
Vadmalac szerint valami lezárult – itt: bennünk, körülöttünk. Ha lesz folytatása életünknek a Bükkben, akkor az egy másik élet lesz. Nem a régi.
Karjával kört formál, úgy érzékelteti az összegyűlteknek, mire gondol. Olyan a körbezárt tér, akár egy vulkánnak a...
Nyírfalvi Károly: Töprengéseimből
Az őszi szünetben kivágtam néhány fát a kertben. Tudásomhoz mérten erős famészáros munkának nevezném, de inkább csak a helyet foglalták a kisebb növények elöl, s igen sok zöldhulladékkal járt az ottlétük. A nektarin már gyümölcsöt se nagyon hozott, közel állt ...
Hollósvölgyi Iván: A kör
Kicsit szóda, kicsit whisky,
dolgozni és biciklizni.
Kicsit magyar, kicsit jenki,
hajtani csak, meg pihenni.
Ennyi, ennyi, ennyi lenne,
körbe-körbe, nem pihenve?
Ennyi ennek itt a rendje,
mindörökké, mindenekre?
Kicsit szabad, kicsit rab is,
kal...
Keszthelyi György: Magány
Magány, társtalanság, erről lehetne szó,
minden visszatükröződik
a lakatlan tekinteten,
a nedves tenyereken,
a bágyadt, billegő hőmérsékleten.
Pár órányi alvás, ritka fenyőliget,
egyedülálló, üres diákszálló,
hányingerek a porlepte udvaron,
csillagközi...
„Az emberek alapjában véve jók, csak néha vannak rossz napjaik.”
Sir Terence David John Pratchett (Beaconsfield, Buckinghamshire, Anglia, 1948. április 28. – Broad Chalke, 2015. március 12.) angol író
Oláh Tamás: Az én Magritte-om
Ott állsz festőállványod előtt,
fehér vásznadat magad elé helyezed.
Követem fényt ivó ikreid mozgását.
A jelek, a vonalak formát szülnek,
valóságos tárgyakká színeződnek,
a fekete rajzok is villózva égetnek.
A látvány bennem buzog.
Ecseted varázsfegyver...