2024-11-25
Márffyné Horváth Henrietta: Lennék…
Lennék ránc a tenyeredben,
lennék holtad, temetetlen.
Lennék vízcsepp vállad gödrén,
ajkad nyoma a kávés bögrén.
Lennék párna fejed alján,
pillantásod keblem halmán.
Lennék öröm, lennék bánat,
lennék Napod, lennék árnyad.
Lennék szél, mely körbetáncol,...
Gergely Tamás: VIRÁG, VIRÁGA
Vadmalac előbb az alma húsát ette, majd eljutva a magházig, lelassult. A testhelyzete is segítette ebben: vasárnap délután volt, sehova nem sietett, semmi nem várta.
Zaklatott háborús képek is elkerülték, a tévé képernyője elzárva.
Maradt a mikrofilozófia: m...
Gergely Tamás: PETREZSELYEM
”Mozdulj már ki!”, unszolja a Komája, Vadmalac nem érti a dolgot. Hiszen gondolatban nemhogy ”kimozdul”, hanem egyenesen ”vágtat”, a globalizáció megnyitotta előtte az utat.
Hogy a teste… Hát az mintha derékig bebetonozva, legalábbis elföldelve.
”Hadd - mond...
Hajnal Éva: HOL LEHET?
Se hó,
se szán,
semmi nincs,
meg se mozdul a kilincs,
Itt ülök már órák óta,
úgy várok a Télapóra …
Talán más dolga akadt?
Elment az ablak alatt?
Tán nem vettem volna észre,
hogy az úton áthaladt?
Vagy kihagyott volna engem?
…az biztos, hogy nem leh...
Magdus Melinda: Péntek és 13
Langyos este volt, mint nyár végén szokott lenni, pedig már igencsak benne jártunk az őszben. Októbert írtunk, a szőlőlugasok borgőzös illata lengte be az egész falut. Péntek este volt, másnap a hónap 13. napja következett.
Majdnem egy kilométer volt az út ...
Oláh Tamás: Tél
Örömhang helyett
csendet kínál, mesét mond,
suttog a dermedt táj.
Öngyilkos daccal
ül a csonttollú
madár a zúzmarás ágon.
Hókoporsók sorakoznak
az utak mentén.
Orcátlan szél
vetkőztet csavargót.
A csikorgó léptek
egy-helyben toporognak.
Mennyi ...
B. Tomos Hajnal: A TE IDŐDBEN
Pilláid alól lested
minden mozdulatát
s aztán sokáig őrizted
a tépett mozijegyet -
kölcsönkért könyvek
és elejtett zsebkendők
ürügyén ért hozzá kezed.
Még emlékszel: egyszer
sokáig vacogtál
a sarki cukrászda előtt,
hogy jönni lásd -
aztán falnak for...
Kapui Ágota: Hírhozó
Egy emberöltő néz most vissza rád -
A tél csizmája csattog valahol,
a sarkon túl még ott gubbaszt az ősz,
mint béna koldus, csúszva araszol.
És fékevesztett szél-melódiák
futama kerget rémült levelet.
A fagy markában fénylő gesztenye,
tenyerén halvány, ...
Gergely Tamás: KUPOLA
”Akkor most mondd meg, mi jellemzi korunkat!”. Azt nem tette hozzá, hogy ”ha olyan okos vagy!”, nem is gondolta, lelke mélyéből tisztelete a komáját, Vadmalacot. A ”lelke mélyével” az őszinteségét mérte, az volt a maximum.
Vadmalac tudta a komája kérdésére a ...
Shogór Susana: Bölcselkedés zenehallgatás közben
Ha zenélni tudnék, viola da gambán játszanék.
Lehet, hogy egy szót sem írnék le.
A zene az univerzális nyelv.
Nem tudok.
Sajnálom.
Muszáj hát írnom.