2024-11-25
Murányi Zita: 2017
Szilveszter éjszaka. Fényhidak aranypilléreit
robbantja légbe egy izzó petárda. Belekortyolok
az üdvrivalgásba, és éjfélkor pezsgők durranására,
poharamban kel föl a nap annyira narancssárga, lehet-e az
istenek is 17-es a szerencseszáma. Fekete szívószálam...
Shogór Susana: Ima
Add meg nekünk!
a hajnali ébredés reményét
az értelmes cselekvés esélyét
munkánkért kezünkbe kenyeret
szobánkba télen meleget
Add meg nekünk!
szavaink bátor hangját
sírásunk tiszta könnyét
az alázat tisztességét
Add meg nekünk
a cselekvő szer...
Jóna Dávid: Mi már nem állunk lábujjhegyen
Játszásra már lelkem kivénhedt,
Vágy nélkül élni ifjú még.
Goethe - Faust /Jékely Zoltán ford./
A képzelet néha súlyfeleslegét felejtve elrugaszkodik,
menekül a kurzusok által táplált konfliktusok elől,
és a hitel mázsáitól fellélegzett háza teraszán ka...
Hornyik Anna: Zacigyerekek
F. farkasszemet néz velem, tekintetével kérdezi: kibírod? Elfordul, s közelebb kerülök hozzá.
R. mosolygós szeme rám csillan, bizalmába fogad.
Sokan jártak-mentek nálunk, nem bírták ki a többnyire fiúkból álló kis csoportot. Zaci gyerekek – mondják magukról ...
Murányi Zita: 25
a konyhában ülök előttem egy bejgli csücsök
a szikkadt végből néhány diószilánk kéredzkedik
ki egy-egy barna szög milyen szép szám a huszonöt
a csizmasarkak koppanását emeli négyzetre a küszöb
tegnap jöttem délután el is köszönök egyre keskenyebb
tésztaho...
Oláh Anna Réka: A HÓLÁNY
I.
Az áruház nyüzsgött a rohanó emberektől. A csillogó díszek mindent beleptek, vakító fényük még nagyobb kapkodásra késztette a vásárlókat, és elnyomta a sötétedő, szürke égen még épphogy áttörő napsugarak szépségét. Nem, rájuk senki sem figyelt. Mindenki a ...
„Bár a karácsony soha nem fialt nekem egyetlen fikarcnyi aranyat vagy ezüstöt sem, azért mégis úgy hiszem, hogy a javamra vált, mindig javamra fog válni.”
Charles Dickens (/ˈtʃɑrlz ˈdɪkɪnz/, Portsmouth, 1812. február 7. – Higham, 1870. június 9.) angol író gondolata
Fellinger Károly: A garabonciás diák
Ott, ahol a sudár jegenyefák csúcsa megcsiklandozza az eget, van egy takaros falucska, Deáki. Szorgalmas emberek lakják, némelyikük a tűz, a szél, a föld és az ég nyelvét is megérti. Ez lett a kedvenc helye a mátyusföldi garabonciás diáknak, Matyinak.
Ez a Ma...
„Karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában, nemcsak te és én, hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet a csoda nélkül élni.”
Márai Sándor (Kassa, 1900. április 11. – San Diego, 1989. február 21.) magyar író, költő, újságíró