2024-11-25
Bábel Antónia: Sárréti álom
Kicsi házak, hosszú kertek
Hívogatnak, ide gyertek!
Vastag falak, kis ablakok,
Ős almafák! Itthon vagyok.
Dohos szagú, tiszta szobák,
Itt születtek, s mentek tovább.
Sár kemence plafonig ér
Ott sült egykor lángos, kenyér.
Réz kilincsen század pora,
Dé...
Kovacsics Zsuzsanna: Merengő
Hullámpapírt hordoz a szél
kicsomagolom az életem
darabjait egyenként
hogy ne sérüljenek
a helyükre teszem
óvatosan selejtezek
mert egyszer régen
egy hirtelen támadt
indulat hevében
kidobtam a leveleidet
igen, az összeset
a fényképedet sem kíméltem...
Jóna Dávid: Ha dohányoznék, mindig mástól kérnék tüzet
Ha dohányoznék, mindig mástól kérnék tüzet. Az arcokat figyelném, s az utcán kiválasztanék egy szimpatikus valakit, aki megállna, nyújtaná-gyújtaná a gyufát, öngyújtót… inkább a gyufát, annak hangulata van, én kissé előre hajolnék, lassan méltóságteljesen szív...
Keszthelyi György: Jellegek és jellemek
Annyi kérdőjel, faggatózás,
hogy miért így, miért nem amúgy,
én meg csak lábatlankodom
kedvetlenül vagy áhitattal,
segédmunkása vagyok a szerelemnek
egy becsületsértő reneszánszban.
Nem átejtés ez, sem mesterkélt szerep.
Van, aki dalol, van aki kertet...
Gergely Tamás: TÖLGY
Vadmalac felébredt, kipihentnek érezte magát, moccanni sem akart. Úgy érezte, egy az ággyal. Lába, s egyáltalán deréktól lefele egybenőtt vele.
”Olyan vagyok, mint egy fa. Mint egy tölgy például” – ezt gondolta.
Mellső lába azonban szabadon mozgott. ”Ja, eze...
Bábel Antónia: Vándor
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy vándor. Egész életében az utakat rótta. Városról városra járt, faluból faluba tévedt. Ha nem akadt, ahol megszálljon, kint aludt az erdőszélen, vagy a templomtoronyban, ha megtalálta a sekrestyést vagy a papot. Közb...
B. Tomos Hajnal: MINT MIKOR FÖLDET ÉR
Mint mikor
hosszú zuhanás után
földet ér a hópehely:
hazaérkezel.
Megmerülsz a legismetebb
föld illatában,
eléd jön a kert száz színben
párálló tenyészete
s mint kiben hirtelen
lángra kap a szomjúság,
ajtókat társz,
enyhet szívsz a függöny
lenge se...
Para Olga: A piros és fekete fonal
„Az idő, melyet Isten mindenikőnk számára kiszab, olyan, mint egy értékes szövetdarab, mindenki úgy hímezi ki, ahogy csak telik tőle.”
(Anatole France )
pompás
piros
ölelésben
az életfonal
csupa
Fényben
együtt
szőttük
napról napra
hónapokról
...
Gergely Tamás: HOL VAN REND
Vadmalac komája szerint nincs rend a világban, kaotikus minden. Mióta zápfogát kihúzták, mintha selypítene, a ”kaotikus”-t valahogy így mondta: ”kaotikusj”. Vadmalac szerint ”palatalizálva”, de ezt már korábban megbeszélték. Úgyhogy nemcsak a szót hallotta meg...