2024-11-25
Nyírfalvi Károly: [árnyékos hely]
Kell még egy árnyékos hely, honnan
Nézhetem köveken a nap fényét,
Esőcseppek csillogását a leveleken,
Gyíkok surranását bokrok alján.
Csak úgy egyszerűen elnézni a
Dolgok állását, míg üres leszek.
Egy árnyékos hely feltétlen kell,
Mely nem kezdet és nem...
T. Ágoston László: A fehér por
Kissé fejfájósan ébredt Peregi Pongrác ezen a kora tavaszi reggelen. Mire kinyitotta a szemét, az asszony helye már üres volt az ágyban. Na persze ‒ gondolta ‒, mondta is az este, hogy kiugrik a piacra valami friss zöldségért, mert ilyenkor, tél végén már kiür...
Hegedűs Rita: Nem adom fel
Mit sírsz páratlan hamvad felett?
Mintha már most alélnál,
Temetőd sem a bánatod lesz
vájt füled éj mély medáljainál.
Csavarj egyet, mint apád tette,
vagy koppints fejeden saját barackot,
ne hajolj soha, mint a nyár a szélben,
állj úgy, mint a fűz éledő...
Hajnal Éva: Másolat
Zsigereimbe másolod magad,
csókjaid csipkeléptei
eszmélnek lépteim alatt.
Pillanat csendül,
mint üvegpohárban játszó töredék idő.
Selymek suttogásán siklik madaram,
kitárt szárnyakkal vidítom magam.
Sóhajod gyémánt, emelsz szüntelen.
Látlak a télben, m...
Bábel Antónia: A furfangos kis asszony
Egyszer volt, hol nem volt, mesélték, hogy itt a falu végén valamikor élt egy kicsi asszony. Ez az asszonyka olyan furfangos egy teremtés volt, hogy még a pokolba is eljutott a híre. Azt mondta egyszer csak az ördögök királya a legokosabb ördögnek:
– Eredj fe...
Fasiszta volt-e a Harmadik Birodalom?
Nem, míg egy középkori misztikus elméletét el nem lopták. A rossz emlékű kifejezéssel ugyanis a 12. században találkoztunk először. Gioacchino di Fiore rendalapító és misztikus író művében. A szent ember 1130 táján született a Cosenza közelében lévő Celicóban,...
Gergely Tamás: Nyilas idők
Georg Klein emlékére
”Te láttad, hogy elvezették őket?” – kérdezte komája megbabonázva.
”Igen.”
”És nem rohantál oda, hogy kiszabadítsd őket?”
”Mindannyiunkat lelőtték volna. A szüleim és engem, aki a sárga csillagját eldobta.”
Vadmalac komája állt elké...
Andrassew Dávid Igor írása
Kölyökkoromban a nagymamám többször mesélt arról, milyen volt, amikor – vagon híján – gyalog terelték őket Budapestről a lichtenwörthi haláltáborba. A testvérét, aki amúgy nagyon szeretett táncolni, a hátán vitte, mert elüszkösödött a lába. Amikor pedig kisisk...
Shogór Susana: Auschwitz kapuja
In memoriam
„Arbeit macht frei"
a vonatsínek hideg vasa
a kerítések szöges drótja
a barakkok kemény deszkái
a halomba dobált cipők
a repedt szemüvegek
a horpadt csajkák
a csíkos ruhák
a facipők
füst
füst
füst