2024-11-25
Sárhelyi Erika: A nő, ha ötven
A nő, ha ötven, már borrá érett
benne sok-sok leszüretelt pillanat,
nem fut el, ha szembejön az élet,
megéli még, ami eddig kimaradt.
Nem lázad már mindig, mindenáron,
de karbantartja fakuló szárnyait,
s ha menni kell, megy át száz határon,
hisz’ még ma...
Gergely Tamás: ELFOGY
Komája kisápadva kérdezte: ”Mi történik akkor, ha elfogy az idő?”
Vadmalac nem értette pontosan, mire gondol. Hogy bekövetkezik az egyéni halál, lezárul egy korszak, mitől lehet annyira megijedni?
Kiderül, hogy arra érti, hogy mint a levegő a luftballonból, ...
„Az emberiesség a cselekvés világában a lelkiismeret kísérő szólama, akár vallásosak vagyunk, akár nem.”
Konrád György (Debrecen, 1933. április 2.) Kossuth-díjas magyar író, esszéíró, szociológus. Művei többek között angol, cseh, dán, finn, francia, héber, holland, német, norvég, olasz, orosz, spanyol és szerb nyelven jelentek meg. A kortárs magyar próza világsze...
Maróti Ildikó írása
Átható a fokhagymaszag a villamoson, valaki disznósajtot fal, élvezettel, mint más a kaviárt, papírból, a kocsonyás anyagból jól kiverhetően rajzolódik ki egy malacfül. Ülök, és hallgatom a beszélgetéseket.
Egy fiú meséli, látott egyszer használatos bérletet,...
Albert Zsolt: Neked írok nehéz szavakkal
Neked írok
nehéz szavakkal,
szerelmes betűkkel,
s remegő ajakkal
ismétlem magamban
emlékem ne tűnj el,
felvéslek arannyal
vergődő szívemben
százezer lakattal
őrizlek hitemmel...
...hűsítő patakban
úszó zöld levélen
vidd tovább sóhajom
s röppenjen ...
Márkus László: Egy felmosórongy vallomása
Kedves néni a gazdám,
velem mossa fel a gangot,
száradni a korlátra terít.
Olykor leejt a másodikról,
de nem panaszkodom,
mindig lecsoszog értem,
valaha jobban megbecsültek.
A kedves férje hordott
snájdig flanelingként.
Megbámultuk a nőket,
ők meg en...
Keszthelyi György: Évszakra öltözöl
már március és annyi
hétköznap - mind a nőké
hatalmasakat ásít a tavasz
kiköpné a hóembereket
végre - ajtót nyithatna
tárhatna tágra a sirályoknak
hideg magányomban ülsz
fekszel menni nem akarsz
mint aki nem érzékeli
a ruha és a hús kopását
most éppe...
Paulovics Tamás: NINCS IDŐM
Hajnalra ébredve riadót dobolt
bennem mélyen az óra: tik-tak,
tik-tak, mindjárt hatvan leszek.
Nincs időm már csak a jóra.
Néhány józanító reggel.
Két zölden lángoló nyár.
Egy nagy pelyhű puha tél.
Riadót dobol bennem az óra,
nincs időm már csak a jóra...