2024-11-25
Fellinger Károly: TÜNDÉR ILONKA ÉS A KONDÁSFIÚ
A kacskaringós, fecsegő Kis-Dunában, annak is az Aranyász nevű szigetén élt egy gyönyörű hattyú. Habfehér tollú, bóbitás. Hogy miért volt bóbitája? Majd a későbbiekben kiderül.
Ez a szépséges hattyú egész nap a Kis-Dunában úszkált. Ahol felbukkant, tudni lehe...
Gergely Tamás: HOMSZ
* Mire gondolt az író? *
Keresem félpercesem a Lenolajban. Hát az nem jön elő, hiába emlékszem úgy, hogy Szuhay-Havas Marianna közölte. Hanem a Káfé Főnixben meg az Ex Symposionban megtalálom (Ez utóbbiban Aradi Jocónak köszönhetően). Ezek szerint kedves Va...
Shogór Susana: Múlik, marad
Az utcán érte a nagy cseppekben eredő eső.
Esernyő nem volt nála, két kezében a bevásárlás nehéz szatyrai.
Futni kezdett hazafelé.
Már zuhogott, súlyos mosdató eső, blúza átázott.
A sarkon volt, szandálján befolyt a víz, csattogott a macskakövön.
A kapuná...
Maróti Ildikó írása
* "El kell felejtenünk a napok és az órák fogalmát, hogy jobban figyelhessünk a percekre." Lao-Ce *
Számtalan gyerek és számos kolléga számolja pedig, hány nap van még hátra a szünetig, hogy aztán jobban figyelhessen a percekre.
***
Maróti Ildikó írásai a L...
Szente B. Levente: (és vége)
miként a hajnal is,
ha szorosan átölel
mint szobádban a régi árnyak,
a fogason néma sorban a kabátok
szekrényedben vállfák,
színes ingek és egy nyakkendő árván
naponta nézed, számba veszed,
emléked távozóban, pedig az egyetlen kincsed
levelet már nem v...
Gergely Tamás: KETTŐS
Kérdezi Vadmalac, hogy ezt ki csinálja? ”Mitől ki is, meg be is?”
Magától kérdi, s válaszra nem kíváncsi, se a magáéra, se esetleges máséra. Illetve tudja. Tudná, ha akarná, de úgy dönt, nem nyitja meg annyira a tudatát, hogy meg is fogalmazza.
Ő már ilyen, ...
Mórotz Krisztina: A KULCSOK ŐRE
Az íróasztalnál ülök. Jön megint az apám csoszogva, egy halom kulcsot lóbál nagy karikán, úgy császkál reggel óta szobáról szobára. Gyermeki arc, együgyű mosoly. Dünnyög. A bal zsebéből kilóg egy kétes tisztaságú zsebkendő. Demencia, időskori elbutulás, ez már...
Oláh Tamás: Tárgyaim
Köszöntenek, mint régi ismerőst.
Székem karfája karomhoz hajlik
Nekem panaszkodik,
Ágyam, ha virradatkor kitaszít
Nyikordul egyet,
Bögrém kezembe simul
Hízelegve,
Cipőkanalam
Mikor lehajlok velem jajdul.
Memóriám is tárgyaknak
Kiszolgáltatva működik....